Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1886
10 risnyát és mondd neki, hogy ha kész lesz vele, a szomszéd napszámos beteges leányának fogja elvinni, ki szegény mezítláb, ngy fázik. Ily módon felébreszted benne a könyöríiletességet és könnyi- tesz a munkáján. Küldd oly leányok társaságába, kik mindnyájan kézimunkával vannak elfoglalva, és ő becsületérzésből szintén fog munka után nyúlni, mert nem fog akarni köztük egymaga lustának maradni. így törekedjél, hogy a tevékenységben gyönyörűséget találjon, hogy legyőzhessed a hanyagságát. Itt azonban még egyre akarunk figyelmeztetni. Ne foglalkoztassuk a gyermeket egy és ugyanazon tárgygyal túlságosan sokáig. Vilmácskád bizonyosan nagyon szeret a labdával játszani vagy ka- rikázni ; de csak parancsold neki, hogy minden áldott napon 5-től 6-ig okvetetlenül labdázzék: hamar oda lesz a kedve. És ne nevezd a gyermeket mindjárt lustának, ha egyik-másik foglalkozáshoz nincs semmi kedve, nincs hozzá tehetsége. Lányodnak unalmas a zongora-óra, semmikép sem halad; fiad irtózik a hegedüléstől, megteszi, a mit tennie kell, de a sok leczkedij daczára mégis csak czinczog: szabadítsd meg a kíntól. Hires honleányaink közül bizony vajmi kevesen tudtak zongorázni, és hogy valaki kitűnő polgár, férj és atya lehessen, nem szükséges, hogy a vonó vezetéséhez is értsen. Minden, a mit tudunk és a mihez értünk, szép és gyarapítja boldogságunkat; de ha egyik-másik tudományban, ügyességben nem vagyunk oly igen jártasok, az még nem nagy baj. Hisz’ nincsen ember, a ki mindenhez érthetne! Baj csak az, ha minden munkától irtózunk; és ha gyermekednél tapasztaltad, hogy szeret henyélni, ébreszd fel benne korán a munkakedvet, rázd föl tétlenségéből: nehézkes, esetlen ember sehol sem használható ! Lomha gyermekkel tehát nem sokra mehetünk; belőle nem sok csinálható; de könnyen boldogulhatunk vele; nem ellenzékes- kedik, nem durczáskodik. E tekintetben hasonlók hozzá a közömbösök; miért is jobban szeretem azon gyermekeket, kik nem fogadnak mindent egykedvűen, és nem is adhatok teljesen igazat azoknak, kik gyermekeiket azért dorgálják, mert érzékenyke- dők és nem tűrnek el minden szót és szemrehányást nyugodtan. Eosz jellemű gyermekek azok, kik az atya intő szava iránt érzéketlenek, az anya figyelmeztetéseit fel sem veszik. Egészen természetesnek találom, hogy egy jó gyermek komoly megrovás után nem mindjárt jókedvű és vidám, és ha nem közeledik bizodalmasan ahhoz, ki őt keményen megdorgálta. Az szerintem csak megvetendő képmutatókat nevel, ki a gyermektől azt akarja, hogy a vesszőt,
