Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1886
11 mely öt fényi telte, megcsókolja és a kapott büntetést megköszönje. Örülj, ha gyermeked egy ideig nyomott kedélyii és szemérmesen visszahúzódik. Ne duzzogj az ilyen gyermekkel szemben, mert az elidegeníti tőled a szivét és bizonyos körülmények közt igen sokat árthat. — Ismerek egy igen értelmes és különben igen müveit atyát, ki gyermekeit nagyon szerette, de tulszigornan nevelte. Egy gyer- mekies pajzankodásért, egy ártatlan szóért gyermekéhez napokig nem szólt, mig ez az anya unszolására tőle bocsánatot nem kért; és mit ért el az ilyen eljárással ? Azt, hogy most, midőn fiai s leányai felnőttek, az egész család meghasonlott egymással és boldogtalan, és a rideg atya, mig az ifjak s hajadonok a szerető anya körül csoportosulnak, magárai van hagyatva és búsul családja állapotján. — Te mint atya semmit sem veszítesz méltóságodból, ha gyermekedhez az első szót intézed; neked felül kell emelkedned minden gyengeségen és szenvedélyességen; szeretned kell gyermekedet, ha bünteted is, hogy az ismét szeretettel és teljes bizodalommal feléd közeledjék. Sok szülő van továbbá, kik a gyermekek részéről a legkisebb ellenvetést sem tűrik,semmiféle körülmények közt.Ez sem helyeselhető. Hadd védelmezze a gyermek — helyes, vagy legalább helyesnek vélt — eljárását. Csak rabszolgák tünk alázatosan a kancsukát; szabad ember védelmezi jogát, és szabad nemzedéket akarunk nevelni! Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a makacs vitatást tűrjük. Hallgassuk mig a gyermek ellenvetését ; világosit- suk fel, ha tévedt, és ezzel végezzük a beszédet. Később, ha ismét nyugodtabbak, figyelmeztessük, hogy a tévedés nem szégyen, hogy azért nem rosszabbak és hogy az igaz ember tévedését beismeri. Az ilyen eljárással elejét veszsziik a daczosságnak. A parancsot kell a gyermekednek teljesítenie. Ha azt hiszi, hogy azt másképen jobban lehetne eszközölni, hadd fejezze ki véleményét. Te arra igy felelsz: „Neked más nézeted van, mint nekem; az nem tesz semmit; de én ezt igy akarom, azért tedd, mit parancsoltam ; lehet, hogy te is az én véleményemet osztod; ha nem — cselekedhetel majd, ha nagy leszesz, a te meggyőződésed szerint.“ Csak ne parancsoljunk olyasmit, mit a gyermeknek parancsolni nem kell, és ne kérdezzük, hogy miként akarja ezt vagy amazt, milyen szinii ruhát kíván magának, mit szeret vagy mikor fogja ezt vagy amazt tenni ? Kivételképen megtörténhetik ez; de csakis kivételképen; mert különben válogatós, megelégedetlen és daczoskodó lesz, ha óhaja nem teljesül. Gondos szülő sok kérdezősködés nélkül is érzi, minek örvend a gyermeke, és megörvendezteti, ha jónak találja.
