Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1886

5

Mindenekelőtt tanuld meg gyermekedet jól megismerni, te anya, hogy sok bajtól megóvhassad és nevelési munkádat magadnak megkönnyithessed! Gyermekeidet sohase veszítsed szem elöl; figyeld meg gondosan és ügyelj arra, mely kedület mely tehetség, a jellemnek mely alapvonásai rejlenek benne. Ki a gyermeket nem ismeri, nem tudja, mi jó és mi rósz lakik benne; mik az erényei, mik a gyarlóságai; azért nem is gyakorolhat reá befolyást: nem fogja nevelhetni. Az őrszemmel való kisérés már fele a nevelésnek.

Ez azonban sokkal nehezebb, mint első pillanatra látszik. Nem elég ahhoz a fáradhatatlan megfigyelés: megvesztegethetetlen itélőtehetség is szükséges. A legtöbb szülő vajmi sokszor nagyon is kedvező szemekkel tekinti gyermekeit; nevezetesen sokkal életrevalóbbnak, okosabbnak, jobb indulatának tartja saját magzatát mint másét, és gyakran szeret szemet hunyni gyarlóságaik és csinyjaik felett. Hogy eme megfigyelésiek sikeres legyen, vessétek félre az előítéleteket és ügyeljetek gyermekeitekre különböző időkben, különböző esetekben: ha egyedül vannak és nem is sejtik; ha testvéreikkel játszanak, ha más gyermekek társaságában mulatnak, a dolognál, az evésnél, csendes és felhevült állapotukban; kutassátok, mi gyönyörködteti őket leginkább, és mi sérti, mi bántja, mi szomoritja őket leghamarább, mihez van legnagyobb hajlamuk, mit végezhetnek könnyen, mi kerül nekik nagyobb fáradságba; szivesen teljesitik-e, a mit nekik parancsoltatok, avagy akadékoskodnak-e, feledékenyek-e. És aztán ne Ítéljünk mindjárt az első megfigyelés után; állapítsuk véleményünket ismételt tapasztalásokra. Csak ily tartós, elfogulatlan, gondos szemmelkisérés által szerezhetünk magunknak gyermekeinkről helyes felfogást és igazi képet, a mely nevelési eljárásunknál minket egyedül biztosan a czélhoz vezethet. —

így egy egészséges, erős gyermeknél egészen természetes, ha élénk és csupa élet; ha nem tud csendesen ülni és sokáig komolyan ügy elmezni; a semmit-tevés nem telel meg természetének. E miatt azonban ne búsulj, kedves anya! Nem szabad a gyermektől azt követelni, a mit csak a felnőttektől kívánhatunk, és ha az ilyen gyermek sokáig csendesen semmit sem téve elüldögélne, ennek éppen nem kellene örvendened; mert az ilyen jelenség csak a tunyaság és lomhaság hajlamára mutatna. — Azért tehát ne dorgáld gyermekedet, ha hamar megunná az egy és ugyanazon dolgot, ha szereti a változatosságot és ha egyik tárgyról hamar a másik után nyúl. Ez természetében rejlik. De ezen vidor kedv könnyen fajulhat el kön y- nyelmüséggé és azért kell,hogy gondos figyelmünkkel kisérjük.