Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1886

Ha azután észreveszszük, hogy már kifejlett benne az irigységre való hajlam, hassunk teljes erélylyel ellene. Ha látnám például, hogy Sándorom irigy szemmel nézné Andor barátja bogárgyűjteményét, magammal venném ki a szabad természetbe, segítenék neki ott szép példányokat keresni és buzdítanám, hogy azokat oda adva, Andornak örömet szerezzen. így felkelteném benne' a jó akaratot, a szolgálatkészséget arra, hogy másnak örömét fokozza, és nyújtanék neki alkalmat, hogy másnak tulajdonán, boldogságán vele együtt örüljön. De ha napról-napra csak azt hallaná, mi mindene van a másiknak, mily sok örömet szerezhet magának, mert pénze van, természetes hogy irigy lesz.

Még kell, hogy a gyermekek illetlen magaviseletéről szóljunk. Sokszor hallani e kifejezéet: „Beli neveletlen gyermekek ezek!“ Mi alatt, vagy olyan gyermekek értetnek, kik minden illem és jó erkölcs tekintetbe vétele nélkül mindent tesznek, mi nekik tetszik és különösen felnőttek és tiszteletre méltó személyek irányában szájaskodók,elbizakodottak és fenhéjazók, (arczát- lanok), — vagy olyanokat, kik nem eléggé pallérozottak és nem mozognak mindég az illem szabályai szerint. Ez utóbbi szerintem nem oly igen nagy baj és sokkal inkább szeretem az olyan gyermeket, ki egy egyszerű szívélyes „jó napot“ köszöntéssel természetszerűen kezét nyújtja, mint a ki különféle bedressirozott bókokkal és testhajlásokkal tündökölni akar. Az ilyen mesterkélt magaviselet nem más, mint negélyezett tettetés és hazug színlelés és többnyire, minél szebbnek látszik a külső forma, annál csúnyább és durvább ily correct gyermeknek a belseje. Hiszen nem az a fő, hogy m i t tesz vagy nem tesz a gyermek, hanem az, hogy m i é r t teszi ezt igy vagy amúgy. Egyébiránt, ha a mamának tetszik, kis „Madi“-jéből szalonbabát nevelni, ám tegye. Nagy haszna ebből nem igen lesz. De arra aztán már határozottan nézzenek, hogy mindenbe bele ne kottyanjanak, különösen ne, ha nagyobbak beszélnek ; hogy vissza ne feleseljenek, vagy ha felelnek, ne tegyék azt dur- czásan és oly hangon, mely már magában — eltekintve a felelet tartalmától — a gyermeket eléggé jellemzi.

Ezekre vonatkozólag az első szabály: „Szoktasd a gyermekedet, még pedig már kora i f j u s á g á t ó 1 fogva, mind arra, mit a „természeti “ illem követel, még pedig leginkább jó példaadás által.“ A második szabály: „Tanulja meg a bevett szokásu udvariasságot is, de csak akkor, ha ezen külső formák megtartása jellemének már nem árthatnak.“ A harmadik szabály: Ne utasítsd, hogy mint urfiacska és kisasszonyka viselje ma