Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1886

15

gát, hanem hadd maradjon a gyermek minél tovább gyermek “ Mai napság úgy is elég korán veszítik gyermeki boldogságukat. És az utolsó szabály: „Ne tűrd soha, hogy mások felett Ítélni merészeljen és fenhéjázkodjék.“ Regenten a gyermekeknek csak katonásan kellett szülőik és elöljáróik előtt állniok. Ez ugyan természetellenes szokás volt és nem tarthatta fel magát. Helyette a nagy többség — úgy látszik most más szélsőségnek hódol, mely ismét nem szabad, hogy tartós maradjon; különben a mindig jó, engedékeny szülők gyermekeik rabszolgáivá lennének; az ifjú urak fogják az apákat tanítani, és a nagyságos kisasszonyok fogják előirni, miképen viseljék magukat irányukban az áldott jó mamák.

Nem fejezhetjük be értekezésünket, melynek tárgyát, tekintve egyrészt annak terjedelmességét és az arra vonatkozó tapasztalataink bőségét, másrészt a rendelkezésünkre álló tér szűk voltát, kimeríteni úgy sem áll hatalmunkban, a nélkül, hogy meg ne emlékezzünk végül azon hibáról, hogy ne mondjam erkölcstelenségről, mely nem csak a gyermekek, de egyáltalán az emberek közt, nem-, kor- és rang különbsége nélkül leginkább el van terjedve. Ez a hazudás.

Az emberek nagy sokasága vagy azért hazudik, meit az által valami bajtól vél megszabadulni, vagy mert azt hiszi, hogy a nem igaz szó által valami hasznot könnyebben fog elérni. Vannak olyanok is, kik barátságból, szívességből, emberszeretetből, sőt még könyörüle- tességből is hazudnak. Mások ismét nem mondják az igazat csupán ellenzékeskedésből vagy eltitkolási hajlamból; némelyek csupán szokásból és végre aránylag kevesen konokságból vagy is azért, hogy másoknak készakarva ártsanak. Honnan van mind ez? Onnan, mert a legtöbben azt hiszik, hogy hazudni szabad, ha azzal valakinek használnak és másnak nem ártanak. Ez azonban egy fölötte veszedelmes elv, a mennyiben senki sem tudhatja biztosan előre, mi lehet a hazugság következménye és váljon nem fogja-e százszorosán felülmúlni a belőle származó rósz az elérni vélt j ó t. Azért: I g a- z a t kell szólni minden körülmények közt; hazudni nem szabad semmi szili alatt. Ezen elvet kell szilárdan vallani; — származzék belőle akármi! És mily módon fogjuk ezt gyermekeinknél elérni?

1. Tekintsük az igazmondást a gyermekekkel szemben mint valami egészen magától érthető dolgot, a hazudást teljes lehetetlenségnek. Nem tesz semmit, ha ez által talán könnyenhivők lesznek, minden embert igazlelkiinek hisznek és talán egyszer-másszor csalatkoznának is. Az élet majd megismerteti velők a helyes álláspontot. Ne tételezd fel, hogy gyermeked szántszándékosan hazudott neked;