Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1886

13

mint hogy a gyermekek egymásközt folytonosan veszekednek, egyik a másikat ingerli, csúfolja, kineveti és hogy egymással megnem férnek. Ezen gyermeki czivódások sok bajt okoznak a szegény mamáknak; pedig legtöbbnyire maguk azok, kik e hibát nagyra nevelték. Sok dolog van, a mi kicsinységnek látszik; de éppen az ilyen kicsinységek elmulasztásának aztán az lesz a következménye, hogy a gyermekek közt nincs béke és egyetértés. A legtöbb czivódás az „enyém“ és „tiedre“ vonatkozik. „Ez a toll“ az enyém - nem, az enyém! „Mama, Terka elvette a késemet.“ Tedd le a késemet, nem a tied.“ így megy ez tovább naphosszait, mig a tulajdon tárgyak ily önző megvédése mérges irigységgé, csúnya verekedéssé fajulnak.

Lehet, hogy a gyermek az önzést már magával hozza a világra; de az is bizonyos, hogy mi annak fokozására már életének első évében derekasan közreműködünk. „Kis bébé, edd meg a levest, mert különben mindjárt a Kálmánnak adom.“

— „Ezek a katonák csak a tieid, másnak nem szabad hozzá nyúlnia.“ „Mariskának nincs oly szép ruhája mint neked“. — Ej de jó fin a kis Imre, lásd mily szépen ir; neked eszedbe sem jut a tanulás; jöjj Imre, kapsz valamit.“ — Példát vehetsz magadnak a nővéreden; lásd mily szépen rendben tartja a könyveit; öröm, ha az ember a szekrényét megnézi; miért nem vagy te is olyan jó, mint ő.“

— Ezek és ezekhez hasonló dolgok által fogamzik meg az irigység csirája a gyermeki szívben, holott éppen ezen csirát minél korábban kellene elfojtani vagy gyökerestül kigyomlálni, miként a virágágyakból a gazt kitépjük, előbb mintsem szétgyökeredzik és a nemes csemete növését akadályozza. — Hadd állják a többiek körül, midőn a piczike eszik; adj nekik is néha-néha egy kanál- nyival az édes ételből; oszsza meg a kapott ajándékot testvérkéivel; intézd úgy, hogy együtt játszanak, együtt nézzék az uj képes könyvet, hogy egymást név- és születésnapokra csekély dolgokkal kölcsönösen megörvendeztessék, és mindenek előtt: Sohase lobbantsd szemére a gyermeknek másnak előnyeit.

Deliát nem szabad mintaképeket felállítanunk ? Oh igen; csak nem kell oly közelálló élő mintaképeket használni. Lehet buzdítani az által, hogy milyen legyen a gyermek, mit csináljon, hogyan viselje magát; de nem szükséges, hogy őt a testvéreivel ösz- szehasonlitsuk, miután lehetséges, hogy éppen a gyöngébbek a szellemileg vagy testileg hátramaradottabbak.

Tehetség, felfogás, erő, egészség nem oly dolgok, melyeket a gyermek maga magának adhat, miért is éppen az ilyenekkel kellene kétszerezett hűséggel foglalkoznunk.