Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1886
12 De ha a gyermek kész akarva tesz olyasmit, a mivel tudja, hogy mást boszszant; ha pl. Gyulád órahosszant fiityöl, mert tudja, hogy az a nagymamának főfájást okoz, ez már konokság; ezt határozottan tiltani kell és tilalom ellen oppositiót tűrni nem szabad. A konokság megfékezése egészen más fejezet alá tartozik, mint a gyermek igazlelküségének nevelése. Pedig vajmi sokszor ölik meg az ifjú szív igazságérzetét, az által, hogy konokságnak tartják, ha meggyőződését védi. -— Béla az asztalnál ül és dolgozik; a kis Jenő szánkázni szeretne. „Várj, mig Béla feladatával elkészül“ — igy szól az anya — majd aztán huzza a szánkát.“ De Jenőke türelmetlen, tízszer kérdezi: „Mikor jüsz már?“ és háborgatja Bélát. Ez kéri. hogy ne zavarja; legyen türelemmel, mindjárt viszi. De mitsem használ. Jenő taszítja az asztalt, Béla haragos lesz, Jenő elkapja a tintatartót, Béla utánna ugrik és Jenő a tintát elejti és — ott van a nagy folt a drága szőnyegen. „Jaj, Béla, te haszontalan, nézd, most mit csináltál!“ kiált rémülten az anya. „Én nem tehetek róla; ha Jenő elveszi a tintát, nem irhatok.“ - „De te nagy fiú vagy, Jenő pedig még csak kis ostoba; mit veszekedel vele!“ — „Nekem a feladatot kellett írnom.“ „Csak hallgass, ha jó fiú volnál, kis öcséddel játszhattál volna egy félórácskát; dolgozni azután is ráértél volna.“ „Demama, előbb a munka, aztán a játszás!“ „Ej mit, ne feleselj; te mindig bosszantasz engemet; az okosabbnak engedni kell. Takarodjál!“ Ezen anya eljárása magyarán mondva annyit tesz, hogy a kis elkényesztett Jenőcske nem tud szót fogadni, ha százszor mondanak is neki valamit; azért, hogy békessége legyen, az egész ház úgy tánczoljon, mint makacs kedvencze fütyöl. — Helyes ez? Mi lenne a világból, ha ilyen elvek általánosokká lennének! Akkor valóban az igazságtalanság és esztelenség lenne az ur a földön. Azért ne engedjük, hogy a kisebbek a nagyobb testvéreket tyrannizálják, de viszont sem. És ne nyomjuk el a gyermekek igazlelküségét. Ki maga magán nem ttir el igazságtalanságot, mások iránt sem lesz igazságtalan, és másoknál sem fogja azt tűrni. Csak igy nevelhetünk jellem szilárd férfiakat, nemes embereket! Ha a gyermekekben minden irányban az igazlelküségét ápoljuk, azzal bennük egyszersmind a testvéri szeretetet is nevelni fogjuk. Hogy a testvérek egymást szeressék, oly természetesnek látszik, és mégis mily sok családban nem hallani mást, V
