Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1881

Hogy a gyermekek nevelése sikerüljön, nem szabad a két nevelési főtényező közt űrnek lennie; nem szabad egymásnak czéljaikra és eszközeikre nézve ellenmondaniok vagy nézeteikben és cselekvéseikben egymás ellen kikelniük; hanem kell, hogy szívélyes egyetértésben s szép szövetségben karöltve munkálkodjanak az ifjúság szellemi és erkölcsi fejlesztésén.

Ks hogy ennek igy kellene lennie, arra nézve nem is uralkodik nézetkülömbség; de ha vizsgáljuk, váljon a valóságban meg van-c a helyes viszony szülők és tanítók közt, kiknek egyetértésétől az ifjúság üdve függ: sajnosán kell tapasztalnunk, mennyi tenni valónk van még e téren is. Avagy magasztalható-e az, ha a szülők — gyermekük fejlődése érdekeben a tanítóval igen ritkán vagy sohasem értekeznek, sőt ha azt — mint különösen nálunk a fővárosban csaknem általában mondható — nem is ismerik? ha a szülők, gyermekek haladásáról és magaviseletéről semmi tudósítást nem kapnak, talán még havi értesítő könyvecskék utján sem; ha mind a két rész egymás ellen idegen és rideg állást foglal, vagy ha köztök épen félreértés uralg, közéjük egyenetlenség és viszálykodás csempészte be magát és ennek folytán egymást titkon, sőt nyilvánosan birálgatják és becsinérlik; ha továbbá a szülők egyenesen a tanterembe rontanak, a tanítót valamely paedagogiai eljárása miatt a gyermekek jelenlétében és azok hallatára kérdőre vonják, vagy gáncsolják, sőt testileg is bántalmazzák és — mindketten a bíróság elé kerülnek. — Váljon ily állapotoknál lehet-e csak szó is összhangzatos nevelésről? Könnyen belátható, hogy ily viszony csak kárhoztatandó és a gyermekek nevelésére is ártalmas és végzetteljes, de jclleinképző sohasem lehet.

De mily módon j ő j j e n e k 1 é t r e mindenhol a z a n- nyirakivántjó viszon yok a szü1ői ház és iskola k ö z t ?

Nézetünk szerint először az által, ha a szülők nem tekintik magukat a tanító k u r a i n a k, és viszont ezek nem hiszik,hogy ők az iskola egyedüli urai. A gyermekek nevelésére vonatkozólag a szülők természetszerűleg a felhatalmazok, a tanítók pedig a felhatalmazottak. Mindketten ugyanazon czél felé törekesznek, és ha útjaikon’ néha-néha el is térnek egymástól, a czélnál még is kell, hogy találkozzanak. A tanítónak ennek következtében tekintetbe kell vennie a derék és okos szülők óhajait és kivánatait: viszont pedig a tanító az a tapasztalt szakférfiú, ki a gyermekek kiképzése józan elveit tanulmányozta ki a neve’és és oktatásra benső hajlamot érez-