Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1881
18 hibákká fajulhassanak, melyek elhatalmasodva és kiirthatla- nokká válván, a kezeinkre bízott gyermekeknek egész erkölcsi életét tönkre tehetik. Hisz! — a mint ezt bevezetésünkben már említettük — a mi iskolánk is épen azt tartja főczél- jának, első elvének, hogy növedékeinkben az igazi vallásos érzületet, a szigorú erkölcsös gondolkozásmódot és a jellemszilárdságot neveljük, mert ezek képezik az ember legértékesebb tőkéjét; értékesebbek azok a sokoldalú ismeretbőségnél, melyek becsületes elvek nélkül vajmi gyakran a gonoszság szolgálatában állanak. E szempontból ítélvén meg jelen értekezésünket, a tisztelt szülők nem is fogják rósz néven venni, ha itt-ott talán őszintébben és nyíltabban nyilatkoztunk volna, és legyenek meggyőződve, hogy — midőn egyrészt a száraz, gépies módszer és a tanítványok túlterlieltetése ellen, másrészt pedig humánusabb és eszményiesbb nevelési alapelvek elismerése mellett szólaltunk fel, — azt csak azon okból tettük, hogy a családokban paedagogiai törekvéseink iránt nagyobb érdekeltséget keltsünk és a gyermekek boldogsága az iskola áltál ne zavartassák. Mert, ha boldogok a gyermekek, boldogok lesznek a szülők is, és boldog gyermeken kívül nem ismerünk boldogabb embereket, mint olyan szülőket, kik — gyermekeikkel szívben és lélekben egyesülve, — gyermekeikben egy második gyermekkort öntudatosan élveznek! Falvay Antal.
