Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1881
17 bir, ez a szülök igazságérzetében és helyes itéletmondásá- ban kételkedni fog és ha ennek következtében ez tán későbben szándékosan számit a szülők e gyöngeségére és visszaél azzal, szomorú erkölcsi síllyedésnek alapja van megvetve. Ha ellenben a szülők az iskola paedagogiai elveit ismerik, a tanké» eljárását a gyermek előtt még akkor is helyeslik, ha az netalán igazolatlannak látszik is, ha kétes esetben a helyes úton és módon keresik a felvilágosítást, akkor a nevelési befolyás a gyermekre nézve összhangzatos marad és üdvös lesz, sőt a megintés a szülők részéről még hatásosabb lesz a kiállott büntetésnél, és a nyert bocsánat után a gyermeki kedély fel fog frissülni és szivében újra feléledend a javulás iránti törekvés. Hogy a szülők a tanítóval gyakrabban érintkezzenek, ez végre azon oknál fogva is szükséges, hogy ez az egyesek sajátságait magának kielégitőleg meginagyai ázhassa, hogy oly tanmodort követhessen, mely gyermekei természetének megfelel, és észjárásuk különféleségét és érzelemirányuk minőségét helyesen megítélhesse. A gyermek nagyon is hajlandó a vizsgáló tanító előtt nézetét, érzeményeit és gondolkodásmódját gondosan takargatni. És habár ő már sokszor előre gyaníthatja, minő hibák és gyengék uralkodnak egyik-másik család gyermekeinél, még is jó, ha azon körülményekről nyer biztos felvilágosítást, mely a gyermekre befolyást gyakoroltak. Az egyiket betegség hátráltatta a szellemi fejlődésben, a másikat testi hiba akadályozza a tanulásban, a harmadik minden félévben más-más iskolába járt, egy negyedikre pedig szüleinek nyomasztó viszonyai vagy viszont elkényeztető szokásai hatottak bénitólag. Ha a tanító mindezen és ezekhez hasonló körülményekről nem nyer tudomást, úgy itélethozása sokszor egyoldalú lehet. Másrészt sokszor a szülők eiőtt ismeretlenek oly tulajdonságok, melyeket a tanító növendékeiben észlelt és bennök kutatva, felismert, és gyakran észleltük már, hogy egyes növendékek az iskolában egészen más magaviseletét tanúsítanak, mint a családban. Midőn ilyenkor aztán a gyengéket egész nyíltsággal és leleplezetlenül a szülőkkel közöljük, nem teszszük azt azon czélból, hogy őket szomoriísuk, hanem bogy a tapasztalt hiányok jóvátevésében közreműködésüket kikérjük, mert a szülők ámítását megbocsáthatlan véteknek tekintjük és lelkiismeretünk előtt sem igazolhatnék, ha az észrevett gyengék és roszhatásu hajlamok első nyilvánulásai iránt elnézők lévén, ungeugcdn'ík, hogy azok szokássá és 2
