Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1942

55

valamelyik másik elől a harmadikat és a két szélső ponton álló elem között közvetlen kapcsolat nem lehet. De elhelyezkedhetnek háromszög formában is, amikor minden ponttól a másikhoz közvetlen egyenes vonal vezet.

Van az elemeknek olyan egyenes vonalon való elhelyezkedése, amikor a tanár mintegy a tanuló és a tantárgy közé ékelődik. Ez a különleges helyzet azonban rendesen nem a legjobb pedagógusoknál következik be, hanem olyan tanároknál, akik az általuk előadott tantárgy minél tökéletesebb megértetése helyett abban lelik örömüket, ha retteg az osztály szigorú tekintetüktől és felcsattanó hangjuktól. Becsvágyuk nem a szívekből jövő, de a remegésen alapuló fegyelem. Azt a tárgyat, amit ilyen tanár ad elő, meggyűlölik a tanulók.

Az egyenes vonalon való elhelyezkedés másik kombinációja, amikor a tanár teljesen eltűnik tantárgya mögött és a tanár és tanuló között a lelkikapcsolat hiányzik. A pedagógusnak egyénisége rtincs, gépiesen adja elő mondanivalóit, sablon szerint adja fel a leckét és érdektelenül hallgatja a felhívott diák recitálását. A tanárnak — egyénisége hiányában — alig van része a tanóra életében. Azt a tantárgyat, amit ilyen tanár ad elő, unják a hallgatók.

De van olyan egyenes vonal is, ahol a tanuló ifjúság kerül a tanár és a tantárgy közé és a tanulók takarják a tanár szeme elől magát a tantárgyat. Ez a helyzet tekintélyt tartani nem tudó, túlságosan gyenge, esetleg félszeg tanároknál áll elő, akik bár igyekeznek tanulóik lelkét művelni és képezni, az osztáy minden igyekezetük ellenére, csak az ő furcsaságaikra, hibás egyéniségükre figyel, valahogy nem is hisz nekik egészen és ezért elvész a tanár és tantárgy közötti kapcsolat. Ha ilyen tanár tanít, a tanulók félvállról foglalkoznak a tantárggyal.

Az eszményi állapot az, ha egyenes vonal helyett a három elem háromszöget alkot. Ebben a háromszögben a tanártól az egyik befogó a tantárgy, a másik a tanulóifjúság felé vezet és ebben a viszonylatban a harmadik vonal az átfogó, amely a tanulót a tantárggyal köti össze, értékben Pythagoras tantétele szerint nem egyenes arányban áll a tanár és tanuló, illetve a tanár és tantárgy közötti kapcsolattal, hanem azok négyzeteivel egyenlő. A tanár fáradsága és a tanulók igyekezete tehát hatványozott értéket nyer. Ha ilyen a tanár, a növendékekben érdeklődés és szeretet fog gyökeret verni a tanított tantárggyal szemben.

így tanított Rátz László. Ahogy fellépett a katedrára, megtöltötte a termet saját egyéniségének varázsával. Egy percig nem lehetett elfelejteni, hogy most Ö van bent, mert minden szava, minden tekintete, minden mozdulata magára vonta az egész osztály szeretetteljes figyelmét. Nem kellett a fiúkat éberségre figyelmeztetni, mert minden, amit elmondott és elmagyarázott, érdekessé és vonzóvá lett, — ha szabad ezt a kifejezést használnom — hódító egyéniségének fényében. Ezért forrt össze lelkileg tanulóival.

De emögött a markáns jellem mögött nem tűnt el a tantárgy. Ügy tudott vele foglalkozni, hogy az ott élt, ott mozgott, majdnem lélegzett mellette a tanóra elemei háromszögének egyik sarkpontja. Pedig ez a tantárgy a matematika volt, amelybe legnehezebb életet lehelni és amelyet legkönnyebben lehet tanári szürkeséggel, szeszélyeskedéssel, túlszigorral a tanulók szemében halottá tenni. Önála megszűnt a matematika számok száraz összefüggése lenni, hanem érdekes igazságok kaleidoszkopikus játéka lett.