Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1942
19 ios újítások követték egymást és reméljük, hogy ebben a tekintetben a következő esztendők sem lesznek szűkösebbek. Jövőre pl. egyrészt az eddigi újításokat akarjuk elmélyíteni, másrészt a csendes napokat és a deprecatiot reformáljuk majd meg. A csendes napokat behozzuk gimnáziumunk falai közé, a deprecatiot pedig valóban azzá tesszük, aminek neve szerint is igazán lennie kell. De bármiféle és bármennyi újításra kerüljön is sor, senkise gondolja, hogy ezek a vallástanítást majd háttérbe szorítják. Még ha elmarad is egy-egy hittanóra az újítások következtében, nem lesz ez a vallástanítás kárára, inkább csak a javára, mivel egy ilyen óra különösen ápolja a hitet és növeli a felelősséget az ifjúságban, ha igazán és jól folyik s így tulajdonképpen célmik elérésében támogat bennünket hathatósan. Ez a cél pedig: a vallásos nevelés klasszikus módjának, a vallátanításnak a megelevenítése, ezen belül pedig: az Ige hívő megismerése. (V. ö.: Grünwalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Bp. 1943. Luther-Társaság kiadása.) Ma még sok zökkenővel és nagy üggyel-bajjal haladunk e cél felé. bízunk azonban abban, hogy az Atya-Fiú-Szentlélek Isten átsegít bennünket ezen a küzködésen és erőt ad minden ellenségünk: a Sátán, a világ (az I. Kor. 1:23. v. értelmében vett zsidók és pogá- nyok, a Jel. 3:16. v. értelmében vett lágymelegek, a tunyák, a gán- csoskodók, stb.) és önmagunk legyőzésére. Ezzel a rövidke írással sem akartunk egyebet, mint Sámuel módjára (I. Sám. 7:12.) emléket állítani az Istennek, mondván: „Mindeddig megsegített minket az Ür!”, és megköszönni mindazoknak a diákoknak, kollégáknak és feljebbvalóknak a segítségét, akik eddig is támogattak. Grünvalszky Károly.
