Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1942

18

növekedett. 646-szor vettek ki belőle könyvet. S ezenkívül még újításokat is vezettünk be.

a) 1943. márciusától kezdve ú. n. „műsoros hittanórákat” tartottunk. Ezek abban különböznek a gyámintézeti közgyűlésektől, hogy 1. nem vasárnap vannak istentisztelet után, hanem egy délelőtti hittanóra idejében tartatnak, 2. nem vesz részt rajtuk kötelező módon minden ev. diák I—VIII o.-ig, hanem csak egy-egy osztály,

3. nem a vallástanár szervezi és rendezi, hanem maga az osztály s minden műsorszámot maga a diákság szolgáltat, lehetőleg egymást váltva a szereplésben, 4. rendje gazdagabb a közgyűléseknél, imádság, igemagyarázat, előadás, zene- vagy énekszám, olykor szavalat, hozzászólás, imádság a menete általában.

Az idén még nem érett meg minden osztály erre az önállóságra, mert egy-kettőben nem született egyetlen ilyen óra sem, de ahol megtartották, selejtes nem igen volt a dologban. S ha mégis becsúszott, az kellő kritikában részesült. De a legtöbbről csak örömmel lehet beszélni, annyira megkapó, mély és őszinte volt.

b) Nagy újság volt ebben az évben a győri Evangélikus Diák- szövetség kiadásában megjelent „Máté-passió” előadása. Ifjúságunk erre az első szóra szívesen vállalkozott és rövid két két alatt komolyan felkészült. I—VIII. o.-ig minden evangélikus tanuló részt vett benne s nagy tömegük ellenére is fegyelmezett rendben és áhítattal adták elő Krisztus Urunk szenvedéstörténetét. A passió szóló szereplői a következők voltak: Boytha György, Remport István, Ruit- ner Sándor (VIII. A.) Kasper Egon, Pónya Sándor (V.), Faragó Csongor, Krump Sándor, Valent Béla( VI.), Kéry János, Patay István, Porédos András, Varga László, (VII. A.,) Bokor András, Czipott György, Dullien Ferenc, Hafenscher Károly, Hegyi Kálmán, Paulik Pál, Poroszlay Henrik, Raksányi Kálmán (VTI. B.), Antal Mihály, Gáncs Aladár, Henszelmann Frigyes, Kováts Tibor, Pámer Imre, Safáry Jenő, Tóth-Szőllős Mihály és Gyapay Gábor, mint főrendező {VIII.) Dicséret illeti valamennyit és az egész ifjúságot.

c) Két pályadíjat is tűztünk ki ebben az esztendőben (1. a „Pályadíjak, stb” c. fejezetet). Az egyiket a Gyámintézet saját pénzéből, a másikat pedig Pásztor Pál bp-fasori ev. segédlelkész és Kemény Lajos bp-fasori ev. esperes-lelkész szíves adományából fedezte. Mind a kettő váratlan számban mozgatta meg ifjúságunkat. Az elsőre 6 pályázat futott be, a másodikra 52-en készültek s 18-an indultak. Mind a kettő szép eredményeket hozott. A másodikról egyházi lapjaink is bőven beszámoltak (Evangélikus Élet XI. évf. 21. sz., Evangélikus Családi Lap XIX. évf. 15. sz., Üzenet VIII. évf. 21 sz.), az elsőről pedig röviden csak annyit mondunk, hogy erős evangélikus hit és komoly keresztyén gondolkodás nyilatkozik meg minden befutott pályázatban.

Összegezve: a múltban gimnáziumunkban a vallásos nevelés, nem számítva a hagyományos deprecatiot, a budapesti evangélikus ifjúság csendes napjain való részvételt és az istentiszteletek rendszeresen kötelező látogatását, csupáncsak a vall ást anításbói állott. Azóta azonban a munka megsokszorozódott. Minden évben soroza-