Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1942

A vallásos nevelés gimnáziumunkban.

Az idei, 1942/43. tanévet bizakodva kezdtük s reményeinkben nem is csalatkoztunk, mert a munka ebben az évben még nagyobb kedvvel folyt, mint a múltban s fokozódott, kiszélesült és elmélyült- Az egész évet különböző újitások jellemzik.

1. Egyházunk és intézetünk vezetősége lehetővé tette, hogy megkezdjük a) a reggeli könyörgéseket, b) a bibliaórákat, c) a cura pastoralis végzését. 1942. okt. 1-től ez a munka a következőképpen folyt:

a) a reggeli könyörgéseket a díszteremben tartottuk mindennap a tanítás kezdete előtt 7 óra 55 pertől 8 óra 5 percig. Istentiszteleti rendje ennek ének, apostoli köszöntés, igeolvasás, igemagyarázat, imádság, áldás és ének volt. Ezeket a könyörgéseket rendszerint a vallástanár végezte, kivéve hétfőt ás csütörtököt. Mert hétfőn, mindnyájunkat hálára kötelezve, Pásztor Pál ev. segédlelkész vállalkozott önként a szolgálatra, csütörtökön pedig a VII. és VIII. o. tanulói közül Hajós János, Patay István, Varga László (VII. A.), ifj. Fekete István, ifj. Hafenscher Károly, Joó Géza, Raksányi Kálmán (VII. B.), Gáncs Aladár, Tóth-Szőlős Mihály, Varsányi Alfonz (VIII.) végezték felváltva a szolgálatot. A kántori teendőket is az ifjúság látta el. Czipott György (VII. B.), Gáncs Aladár (VIII.), Herrstein Gyula (VI.), Kenessey Ákos (VII. B.) Solt János (VII. A.), Tóth- Szőllős Mihály (VIII.) harmóniumoztak hetes beosztásban. A diákok önként vettek részt a könyörgéseken s egy-két alkalom kivételével állandóan szép számmal jelentek meg;

b) a bibliaórákat kezdetben heti 12, majd tanrendi összeütközés miatt heti 11 órában, napjában kétszer tartottuk, a reggeli könyörgés előtt 7 óra 30 perctől 7 óra 50 percig és a hatodik tanítási órában. A csoportok osztályonként alakultak meg, kivéve a III. A. B-t és a IV. A. B-t, melyek összevontan vettek részt a munkában. Az órákat állandóan a vallástanár vezette s a részvétel rajtuk önkéntes volt. Ennek ellenére néptelenek ezek az órák sohasem voltak, de népesek sokszor;

c) a cura pastoralis keltette a diákok között a legnagyobb érdeklődést, a tanulók szétszórtsága miatt azonban, sajnos, csak 60 diákomat bírtam meglátogatni.

2. Fokozódott a munka a Gyámintézeten belül is. Jelentésünk azt mutatja (L. az „Ifjúsági egyesületek” c. fejezetet), hogy ifjúságunk roppant áldozatkészségről tett tanúbizonyságot ebben az esztendőben. A mait évben bevezetett közgyűléseket az idén is megtartottuk s a tavaly alapított Gyámintézeti Könyvtár forgalma is meg-