Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1942

Dr. Losonczi Zoltán.

(1894—1942)

Amikor ősszel a kipihent, élénk diákok az iskolában újjongva gyülekeztek, örömünk hirtelen aggodalommá majd gyásszá változott, mert szeretett barátunk, kartársunk, az ifjúság őszinte barátja váratlanul rosszul lett és hirtelen elköltözött körünkből. Szelíd, megértő tanárukat vesztették a fiúk; szolgálatkész, kedves, együttérző barátjukat a tanárok; engedelmes, jó gyermekét özvegy édesanyja; hűséges testvérüket nővérei és fáradhatatlan, önfeláldozó munkását a magyar nyelvtudomány.

Késmárkon született 1894. október 13-án. Atyja dr. Losonczi Lajos a késmárki, majd a pozsonyi evang. líceum tanára volt, anyja a köztiszteletben álló késmárki patrícius családból való Szelényi Róza. A Szepesség kies vidékét mindig második otthonának érezte és igazán pihenni, üdülni csak ott szeretett. Középiskoláit Pozsonyban végezte és jeles érettségije után, 1912-ben a budapesti Br. Eötvös József-Collégiumba került, magyar-német szakos tanárnak, ahol e sorok írójával együtt lakott, együtt tanult. Minden későbbi jótulajdonsága, mint fáradhatatlan szorgalma, kimeríthetetlen jósága és szolgálatkészsége, alapos munkája, már akkor is jellemezte. Gimnáziumunkban a rendes tanári munkán kívül az intézet gazdag tanári könyvtárát kezelte, évről-évre elkészítette a tanári kar együttes tanrendjét; két évtizeden át serény pénztárosa és titkára, majd szakosztályi elnöke volt az Orsz. Evang. Tanáregyesületnek és még sok minden azonkívül. Olyan kartárs és barát volt, aki nem tudta a „nem” szót kimondani és ezért az egész tanári karnak mindenkor a legnagyobb segítséget jelentette. Nem nősült meg, nem volt családja, szívének szeretetét barátaira, rokonaira, de főképen a tanulóifjúságra árasztotta.

Mint lelküsmeretes ember és tanár is maradandó emléket hagyott volna munkatársai és növendékei szívében, de igazán elévülhetetlen az érdeme a magyar nyelvtudomány terén. Már egyetemi hallgató korában olyan dogozatai készültek és jelentek meg, melyek jóval felette állnak a szokványos kezdő mértéken. Első dolgozata Karácsonyi Jánosnak a csángók eredetéről szóló értekezéséhez kapcsolódik. Losonczi Zoltán összehasonlította a szlavóniai magyar nyelvjárást a moldvai csángókéval és olyan közös vonásokat mutatott ki, melyek a két népelem történeti kapcsolata mellett szólnak. (A moldvai csángók eredetéről. Nyr. XLIV.). Ugyanott Stájer Ottokár rímes krónikájában előforduló magyar kifejezéseket szellemesen magyarázta.