Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1940
63 A cél előmozdítására az Egyesület összejöveteleket, felolvasásokat, előadásokat rendez, közreműködik az érettségi találkozók rendezésében, anyagi erejéhez mérten alapítványokat, ösztöndíjakat, diákintézményeket létesít, illetőleg támogat és ezek kedvezményeit a gimnázium tanulóinak vagy főiskolát látogató volt tanulóinak juttatja. Az Egyesület tagjai: alapító, rendes, pártoló és tiszteletbeli tagok. Alapító tagul felvehető az a természetes vagy jogi személy, aki az Egyesület pénztárába alapító tagdíj címén egyszer s mindenkorra legalább 100 pengőt befizet. Rendes tagul felvehető a Budapesti Ev. Gimnáziumnak minden feddhetetlen életű volt tanulója. Pártoló tagul felvehető minden feddhetetlen életű személy. Tiszteletbeli tagok a gimnázium mindenkori tanárai és azok, akiket az Egyesület vagy a gimnázium irányában szerzett érdemeik elismeréséül a közgyűlés tiszteletbeli taggá választ. A tagok erkölcsi kötelessége az Egyesület céljait előmozdítani. A rendes tag 4.— pengő, a pártoló 1.— pengő tagsági díjat köteles évenként előre az Egyesület pénztárába befizetni. Az alapító tag legalább 100.— pengőt fizet egyszer s mindenkorra. Tiszteletbeli tag tagdíjfizetés teljesítésére nincs kötelezve. Aki az Egyesület tagja óhajt lenni, ebbeli szándékát az általa választott tagsági minőség megjelölésével az Egyesületnek írásban bejelenti. Ez történhetik az Egyesülettől levelezőlapon kért levelezőlapalakú nyomtatott Belépési nyilatkozat felhasználásával is. Tagdíjat a Magyar Átalános Hitelbanknál, Budapest, bianco csekklapon 200 számmal, Értesítő-lapon „Evang.” jelzéssel lehet az Egyesület javára befizetni. Rátz László-serlegbeszéd. Elmondta dr. Vladár Gábor titkos tanácsos az Egyesület 1940. évi rendes közgyűlésén. Gyöngyöző borral megtöltöttük a poharakat és ezt a serleget is, hogy Rátz László emlékére ürítsük ki. De tudja-e ennek a symposionnak minden tagja, ki volt Rátz László? Vannak, akik még nem ismerték, mert korábban elhagyták az iskola padjait, mielőtt Rátz László tanári működését megkezdte, s vannak, akik azért nem ismerték, mert amikor először átlépték az iskola küszöbét, Rátz László már nem tanított. Kózbül egy nemzedéket formált avatott keze. Azok a kartársaink, akik nem ismerték őt, méltán kérdezhetik, miért éppen neki avatunk serleget? Valóban különös, hogy éppen a mathematika tanárának jutott e serleg. Az iránt nyíltak meg a szívek, aki a hideg ész tudományát tanította; az férkőzött legközelebb az élő szívekhez és annak az emlékezete vált holta után a valóságos világban élővé, akinek tudománya semmi közösséget nem vállal a valóság világával, az élettel. Mert hiszen a mathematikának semmi köze az élethez, ahhoz, ami a valóságban van. A methematika tételei a priori meglévő tételek, függetlenek minden valóságtól, minden tapasztalástól. Érvényességük nem szorul tapasztalatból vett bizonyításra, észigazságokra, vérités de raison, vérités eternelles — amint Leibnitz mondja, igazságuk a tiszta gondolkodásban rejlik, Descartes szerint velünk születnek s így minden tapasztalás nélkül a piori már megvannak az elménkben; mihelyt a gondolkodás folyama megindul, szükségképen és magától terelődik bele az észnek a priori meglévő medrébe, mert hiszen másképen nem tudunk, nem lehet gondolkoznunk, mint hogy: 2X2 = 4. Descartesnek megállapítása, hogy a mathematika tételei velünk születnek, bizonyára élénk ellentmondást váltanak ki sokakból, akik az iskola padjaiban
