Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1940

Dr. Szigethy Lajos.*)

A Balaton partján találkoztam vele utoljára. Aki jóformán egész Európát beutazta, hegyeit megénekelte, utoljára eljött, hogy e szelíd magyar táj szépségében gyönyörködjék. A gyenesdiási Kapernaumban szállt meg, innen barangolta be a határt. Meghajlott háttal, lassan lépegetett előttem. Mikor utolértem és köszöntöttem, jól ismert kedvességével' és látható örömmel fogadott. Elkísértem a szállására. Az úton is, a szobájában is sokáig elbeszélgettünk. Azaz, többnyire ő beszélt, és én élvezettel hallgattam lelke gazdag kincstárának elhullajtott darabjait.

Szigethy Lajos 1863 szeptember 12-én született a Rába melletti Ujmalomsokon.

Nagy kincse egyházunknak a dunántúli evangélikus magyarság. Ez telíti meg a magyar faj sorsa iránti féltő aggódással, ez kapcsolja a felekezeti elkülönülésen túl elszakíthatatlan egységbe a másvallású magyarsággal.

Atyjáról, a köztiszteletben álló ujmalomsoki evangélikus papról A nagyenytdi Bethlen-kollégium történetéből tudunk meg egyet- mást. Pozsonyban végezte a teológiát. Egyházi gyűlésen hallotta beszélni Kossuthot. Mint volt pápai diáknak Petőfi iskolatársa volt.

A gyermek Szigethy bizonyára sokat hallott atyjától a szabadságharc és az elnyomatás korának evangélikus egyházi és világi nagyjairól. A vendégszerető dunántúli papi házaknál élénk társas élet folyt. A családi ünnepek évfordulóin a rokonság és a szomszéd falvak kollégái eleven társalgás közt ülték körül az ünnepi asztalt. Az eleven eszű, fogékony gyermek áhítattal hallgatta a nagyok beszédét. Történelmi levegő volt ez és rányomta bélyegét Szigethy későbbi életére.

Mint középiskolai tanuló és teológus megismerte Sopront, Pozsonyt és Pápát, amazok sajátos magyar-német, ősi kultúráját, ennek a színmagyar vidéki kisvárosokat jellemző, dús életét. Az utazást, világlátást már ekkor megszerette. Említi, hogy mint teológus, apja is, ő is végiggyalogolta Erdélyt.

Akkor a soproni teológusok negyedik évüket ösztöndíjjal német egyetemeken végezték. Szigethy is Jénában és Heidelbergben tanult. A dunántúli magyar fiú itt tökéletesítette német nyelvtudását, itt merült el a nagy német költők, Goethe, Schiller és Meyer Konrád Ferdinánd élvezetébe, hogy azután egész életére rabul ejtsék a szépért hevülő lelkét. A kedves költői által ajándékozott gyönyörűséget később azzal hálálta meg, hogy legszebb költeményeiket átültette magyar nyelvre.

*) Felolvasás az április 26-án tartott emlékünnepen.