Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1940

4

Teológiai tanulmányai elvégeztével édesatyja, majd három évig. a nagy püspök, Gyurátz Ferenc mellett, Pápán káplánoskodott. Amikor Luther lelke c. müvében megírta Gyurátz életrajzát, ezekről az évekről is kedvesen emlékezett meg. Megható az a gyöngéd szeretet, amely ekkor tollát vezeti. A nagy pap tetteinek ecsetelése nem feladatunk, csak egy apróságot említek meg róla, mert kapcsolatban van hősünkkel.- Mikor Gyurátz derűs kedélyéről beszél, megemlíti, hogy a pápai gyülekezet szegény volt, a sok gyermekhez csak egy tanítót tudott tartani. Gyurátz úgy segített a bajon, hogy magát és káplánját is befogta a tanítói munkába. A káplánfizetés akkoriban még soványabb volt, mint most. Gyurátz „búfelejtésül“ a főkápláni címmel ruházta fel'kedvelt papját.

De a gyermeki évek benyomásai újraéledtek és a történelem tanulmányozására csábították Szigethyt. Tanári vizsgát tesz és Cserei Mihályról szóló tanulmányával megszerzi a doktori oklevelet. Az eperjesi gimnázium tanára lesz. Hat évet töltött egyházunk nagymultú végvárában. Itt talált forrón szeretett élettársra a fenn- költlelkű Brósz Erzsébetben. 1897-ben választották meg a budapesti evangélikus gimnázium tanárává. Itt tanított és munkálkodott nyugalomba vonulásáig, 1926-ig. De még ekkor sem hagyta abba a tanári munkát. Évekig tanított a testvér leányiskolában, amelyet nagyon szeretett. Egy évig igazgatója is volt.

Tanára volt a latin nyelvnek is, de a legnagyobb szeretettel, későbbi éveiben csaknem kizárólag, a történelmet tanította. E mellett szívesen vállalta az alsóbb osztályokban a magyar nyelv tanítását is és szeretettel vezette a kis magyarokat költőink világába. Bámulatos emlékezőtehetsége, nyelvi ismeretei és tudományszomja révén a legképzettebb tanárok közé tartozott. Tősgyökeres, színes magyarsággal tartott magyarázataival lebilincselte tanítványait és megszerettette velük az emberiség és hazánk múltjának tanulmányát. Jó szíve a katedrán is megmutatkozott. Nem rémítette őket adattömegek megkövetelésével, a történelem szeretett tantárggyá lett a keze alatt.

Nemcsak tanítványaira hatott, hanem tankönyvei révén összes evangélikus iskoláink tanulóira is. Így evangélikus magyar nemzedéket nevelt. Magam is az ő könyveiből tanultam, nemcsak jó tankönyvek, hanem élvezetes olvasmányok is voltak azok. Avatott kézzel nyúlt a történelmi monográfiához is A nagyenyedi Bethlen- kollégium történetével.

Történetszemlélete kora bélyegét viseli magán. A tanult magyarság többsége az ő korában a kiegyezésben látta a századvég anyagi és szellemi virágzásának alapját. Ez a magyarság a kort a magyar nép aranykorának tartja, a szabadelvű pártot és vezéreit pedig a századvégi Magyarország hivatott őreinek. Nem veszi észre, hogy a külső csillogás sebeket takar, hát meg sem kísérelheti gyógyításukat. Tág kaput nyit idegen elemek térfoglalásának a nemzeti élet minden területén, viszont közömbösen nézi egy másik tárt kapun a megélhetést nem találó magyar százezrek idegenbe vándorlását..