Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1940
22 József, Erkel Ferenc, Fábry Pál iskolafelügyelö, Heckenast Gusztáv, báró Jósika Miklós, gróf Károlyi György, Kossuth Lajos, Schedel Ferenc, Schédius Lajos iskolánk megalapítója és első felügyelője, Szalay László, gróf Széchenyi István, Székács József püspök, Tiszáék, Telekiék, Vörösmarty Mihály, és aki a meghívókat nyomtatta, Trattner Károly. Az ifjúságot azonban nagy csalódás érte: a meghívottak legnagyobb része nem jött el. A megjelentek közt megemlítik — last but not least — „Sztrókayné lelkes leányát Louisét". Pedig nagyon készültek erre az örömünnepre. Nagy vita volt még az öltözködésről is. Végre úgy döntöttek, ,,hogy az örömünnepen csak a tisztek, mint a Társalom képviselői jelenjenek meg kardosán, a többiek, habár magyar ruhában, de kard nélkül, minden zajnak elhárítása végett". A szokásos évvégi könyvtárvizsgálat alkalmával a főjegyző büszkén írja, hogy eredmény még nincs, „mert könyvtárunk nem oly csekély, hogy azt pár perc alatt megvizsgálni lehessen". A könyvtár kb. 275—300 kötetből állt. Ekkor választják el a könyvtártól a levéltárt. Itt őrizték többek közt Bajza, Schedel, Kossuth levelét. A könyvtárt u. i. úgy gyarapították, hogy neves íróktól, szerkesztőktől elkérték müveiket. Az írók, Császár Ferenc, Döbrentey Gábor, Erdélyi János, Fáy András, Frankenburg Adolf, Garay János, Kossuth Lajos. Szalay László, Vachott Sándor szívesen teljesítették az ifjak kívánságát és ha műveiket levél kíséretében küldték, a levelet a Társalom tisztelettel és büszkeséggel őrizte. Június 7-én volt a szokásos visegrádi kirándulás. Erről részletes és színes jelentésben számol be a főjegyző. 1845—46. a Társalom utolsó éve. Április 26-án még Vajda Péter-gyász- emlékünnepet tartanak „azon sziklák egyikén, melyeken az ünnepelt férfiú leggyakrabban mulatott", az örömünnepre is szorgalmasan készülnek, bölcs előrelátással most már sokkal kevesebb vendéget hívnak, mint egy évvel azelőtt, olyanokat, akik el is jönnek: Császár Ferencet, Csengery Antalt, Döbrentey Gábort, Fáy Andrást, Frankenburg Adolfot, Heckenast Gusztávot, Schedel Ferencet. Az örömünnepet megtartották, de részletes leírása számára csak a helyet hagyták szabadon a jegyzőkönyvben. A pénztári jelentést is elkészítették, csak az összegeket kellett volna beírni, de ez már elmaradt. Az Iskolabizottság 1845 június 27-én, bár örvendetesnek találta, hogy a tanulók a magyar nyelvben tanári vezetés mellett gyakorolhatják magukat, de a Társaimat feloszlatja, mert „es wurde erwähnt, dass der Text mehrerer Gesänge und Declamir- übungen nicht geeignet war von der Jugend vorgetragen zu werden". Még a Helytartótanács is foglalkozott a Magyar Társalom ügyével és feloszlatását javasolta. Mind a két testületnek, az Iskolabizottságnak is, a Helytartótanácsnak is az „örömünnep" név és a nyomtatott meghívó fájt a legjobban. Dr. Teichengräber Lajos jelentésében az 1846—47. évről a következő mondatot találjuk: „Külön, vasárnapi két és több órában tartatott a szavalat, irály gyakorlási és magyar könyvek olvastára vezéről társalom 31 tanítványnyal". De ez már nem volt önképzőkör, csak tanfolyam. Ezzel zárult önképzőkörünk első korszaka. Vizsgáljuk most meg, milyen volt az önképzés ezalatt a hét év alatt. Mint már említettem, kezdetben a tagok két csoportra oszoltak, a nyelvtangyakorlók csoportja csakhamar megszűnt. Mindenki köteles volt minden alkalommal szerepelni. A témákat a vezető tanár adta fel. Erkölcsi vagy tör-
