Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1940

21

Elhatározzák, hogy más iskolák tanulói is tagjai lehelnek az Oskolának, de későbbi határozat szerint a könyvtárt csak akkor használhatják, ha egy evangélikus gimnáziumbeli tag kezességet vállal értük. November 30-án érdemkönyvi megörökítésben részesül Boór, Turcsányi és Podmaniczky munkája. Ök hárman az elsők, akik önképzőkörünk érdemkönyvébe kerültek. Az első év munkáját könyvtári jelentés zárja le. Ebből megtudjuk, hogy a könyvtár állománya 33 kötet volt, azonkívül a Jelenkor és Társalkodó című folyóiratok. Ebből négy kötetet még ma is őriz könyvtárunk. A november 30-i határozat szerint a könyvtárból olyan munkák, „mellyek az ifjakat nem oktatják, sőt rosszra vezetnék, ne adassanak ki". Egy későbbi bejegyzésből megtudjuk, hogy Donizetti egyik operájának (alighanem a Borgia Lukréciának) szövegkönyve az ilyen „nem oktató, sőt rosszra vezető" könyvek közé tartozott.

Az 1840 július 18-iki Ausschuss-Convent sajnálattal vette tudomásul, hogy az iskolában alakult Magyar Oskola örömünnepet hirdet anélkül, hogy az Iskolabizottságnak bejelentették volna. Tehát azt határozták, hogy a jövőben jelentsék be az egyesület alakulását. Ezután az Iskolabizottság dr. Taubner Károly rektor írásban benyújtott tervezetét 1841 január 27-én jóváhagyólag tudomásul vette. A jegyzőkönyvben ennek a nagy port felvert első örömünnepnek nyomát sem találjuk. Az örömünnepre való készülést elsöízben 1841 márciusában említik, tehát már az alapszabályok jóváhagyása után.

1842 januárban „Emlény-könyvet kaptunk névtelenül". Ez, azt hiszem, azonos azzal a kézzel írt 1841-iki Emlékkönyvvel, melyet még ma is könyvtárunkban őrzünk.

1843 tavaszán Taubner Károly rektor állásáról lemondott, az intézet igazgatását Kanya Pál, a humanitási osztályt, és így a Magyar Oskolát, Vajda Péter vette át. A jegyzőkönyv erről a nagy változásról nem tudósít. Mindössze ennyit találunk: „Domby: Pásztori fohász című munkáját bírálja Vajda úr".

1843—44-ben új tanár kerül a Magyar Társalom nevet felvevő Oskola élére, Teichengräber Lajos. Az új évet „igen érdekes és lelkesítő beszéddel nyitá meg" és új alapszabályokat adott önképzőkörünknek.

1843 november 5-én Fáik Miksa főjegyző felolvasta a Magyar Társalom történetét. Elhatározták, „hogy történetkönyv szereztessék meg, mellybe jelen történet beírandó s minden négy évben folytatandó". Sajnos a folytatás nem készült el soha és Fáik Miksa érdekes munkája is elveszett.

1844 február 11-én a. Társalomban Olvasókör alakult. Június 2-án „hatá- roztatott kirándulás a visegrádi vár romjaiba". Június 3-án Tavasz-ünnepet, június 23-án örömünnepet tartottak. Míg az első örömünnepről, 1840-ben, csak az egyházi hatóság rosszalása következtében értesülünk, a következőkről pedig csak azt tudjuk, hogy megtartották, erről részletes műsor és rövid tudósítás maradt fenn: Két és fél óra hosszat tartott és Teichengräber lelkes beszédet intézett a közönséghez és az ifjúsághoz.

1844 október 12-én elhatározzák, hogy a fölvételi kérvény mellé egy munkát is be kell nyújtani, hogy ebből kifessék, vájjon érdemes-e a folyamodó a fölvételre. Erre azért volt szükség, mert a nyelvtangyakorlók összejövetele már több éve szünetelt és az iskolában német és latin lévén a tanítási nyelv, nem tudhatták, tud-e a folyamodó elég jól magyarul. Ez alkalommal vették fel Márton Ferencet, ki Abonyi Lajos néven írta később közkedvelt regényeit.

Fennmaradt az 1845-i örömünnepre meghívottak névsora. Csak a legismertebb nevek: Bajza József, gróf Batthyányi, Egressy Gábor, báró Eötvös