Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1940

16

ványokkal. — A valódi fossziliák, különösen ha teljesen ép növényi, részek, vagy egész növénypéldányok állnak rendelkezésre, már szabad szemmel vagy kis-nagyítású lencsével is meghatározhatók. Legtöbbször azonban csak kisebb testrészek (levéltöredékek, törzs, szárdarabok, stb.) kerülnek elő. Ilyenkor a mikroszkopikus vizsgálat jut előtérbe, tehát a belső szerkezet alapján állapíthatjuk meg az illető fosszilis növény faját, vagy rokonsági körét. A fosszilis növények mikroszkopi vizsgálatával egészen külön tudományág, a paleohisztologia foglalkozik. Megvannak a maga vizsgáló módszerei. A fossziliák minősége szerint változik a mikroszkopi vizsgálatra való előkészítésnek a módszere. A kovásodott maradványból, pl. teljesen átlátszó, ú. n. vékonycsiszolat, vagy pedig ú. n. felszín- csiszolat készül, természetesen három irányban. A vékonycsiszolat elkészítése hosszabb ideig tart, de rajta általában jobban megfigyelhetők a szövettani sajátságok, mint a felszíncsiszolaton. — A szenesedés kezdetén lévő lignit szövettani szerkezetét mikrotommal készített metszeteken állapítják meg. — A barnaszeneknek és a kőszeneknek a vizsgálata vékonycsiszolatok, felszíncsiszolatok útján, vagy pedig macerációs eljárással készült metszeteken történik. Végül a különböző levél-, szárlenyomatokat ú. n. felülvilágítós mikroszkóppal vizsgálják minden preparálás nélkül, vagy az újabban használatos filmlevonatok segítségével. — A különböző fossziliák meghatározásakor alkalmazott szövettani módszer a törzs-, ág-, szárdarabokban főleg a szállítószövetek kialakulási viszonyait tanulmányozza s így jut megfelelő eredményre; a levél s más lenyomatokon pedig elsősorban a bőrszövetnek (epidermisznek) s a rajta kialakult nagyon ellenálló kutikulának a jellegzetességeit használja ki a faj megállapítás érdekében. A kutikulavizsgálat (kutikula- analízis) azonban kőszénvizsgálatokban is elsőrangú szerepet tölt be. Minthogy a fosszilis növényi maradvány álalában megtartja jellemző szövettani sajátságait, ilymódon azok a ma élő növények szöveti szerkezetével összehasonlíthatók és a felismert megegyezések alapján gyakran már egy kis darabból is megállapítható annak rendszertani helye és értéke. — A növényszövettan diagnosztikai szempontból tehát elsőrangú támaszul szolgál a paleobotanikai kutatásoknak, mert bizonyítékaival kiegészítheti az alaktani meghatározást.

Az eddigiekben röviden vázoltuk azokat a tudományos kutatási területeket, amelyeken a növényszövettan éppen diagnosztikai jelentőségénél fogva valamiféle szerepet tölt be. -— De a gyakorlati életből is meríthetünk sok olyan példát, amelyekben a szövettani alapon történő meghatározás kihangsúlyozást nyer. így látjuk ezt pl. az ipari fák kereskedelmében, ahol sok, rokonságilag és értékességben egymástól távol álló fafaj azonos kereskedelmi néven kerül forgalomba. Ez természetesen alkalmat ad a fák hamisítására. Különösen a gyarmatokkal rendelkező államokban fordul elő, hogy pl. „ében“, „mahagóni“, „tölgy“, „dió“ stb. gyűjtőnevek alatt sokszor nagyon különböző fajú fák kerülnek forgalomba. Az azonos kereskedelmi nevű, de különböző fajú fákat sző-