Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1940
15 a faszéndarabok mikroszkópos meghatározásában. Tehát meg lehet állapítani azt, hogy egy-egy faszén milyen fás növénynek elszenesedett maradványa. Az magától értetődik, hogy a faszén és az ép fatest belső szerkezetében éppen az égés következtében vannak különbségek, de a fajjellemző szövettani sajátságok legtöbbje a faszénben még felismerhető. Természetesen a sikeres vizsgálat attól is függ, hogy a különböző ősember-korabeli rétegből milyen megtartású faszenek kerülnek elő. Az erősen összeégett, tehát könnyen szétporló, elmálló szén faji hovátartozandóságának rögzítése sokkal nehezebb, mint a közepesen elégett, jó megtartású, könnyen szét nem eső darabé. Pl. Va cm hosszúságú, gyufaszálvastag, jó megtartású faszéndarabról szövettani vizsgálat alapján pontosan meg lehet mondani, hogy milyen fából származik. A faszén-vizsgálatok szövettani eredményeiből pedig következtetni • lehet arra, hogy abban a korban, amelyből az illető faszén származik, milyen fák uralkodtak a lelőhely vidékén. Mert az ősember tüzelőfáját valószínűleg a lakóhelyének közvetlen közeléből gyűjtötte be. Az egyes fajok éghajlati igényeiből azután vázolni lehet az ősember korában uralkodó éghajlati viszonyokat. A faszenek vizsgálatából nyert szövettani sajátságok tehát igen fontos bizonyítékot szolgáltatnak a jégkorszakkal foglalkozó kutatók (geográfusok, geológusok, paleontologusok, stb.) eredményeinek igazolására. — Az ilyen irányú kutatásokhoz kapcsolódnak az ú. n. pollenanalitikai vizsgálatok. Ezek is a sejtszövettan ismeretanyagát veszik alapul. Ugyanis mikroszkopi megfigyelések alapján meghatározzák a fúrásokból felszínre jutott különböző fajú virágporszemeket (polleneket). így rekonstruálni lehet azt, hogy a jégkorszak utáni korban, vagyis az elmúlt 10.000 évben egyes területeken milyen fás növények éltek s milyen arányban uralkodtak. Ezekből az adatokból pedig egyrészt növényföldrajzi, másrészt éghajlati következtetések vonhatók le. A szövettani alapon való növénymeghatározás módszerét és eredményeit nagy sikerrel használják azok a geológusok, paleontologusok is, akik földünk történetének régebbi korszakait kutatják. Most elsősorban a paleobotanika művelőire gondolunk. A paleo- botanika a különböző földtörténelmi (geológiai) korokból származó ősnövényi maradványokat, tehát a fosszilis növényeket vizsgálja és határozza meg. — A vizsgálat módszere más és más aszerint, hogy milyen anyagról van szó. A fosszilis növények előkerülhetnek megkövesedett állapotban még pedig kovásodott, piri- tesedett, vagy foszforítosodott minőségben; rendszerint fatörzsek, gyökerek, termések, magvak fordulnak így elő. Azután előkerülhetnek lenyomatokként a különböző geológiai rétegekben; többnyire a lágyszárú növények levelei, vékony szárai találhatók így. Végül vannak olyan növényi fossziliák, amelyek a természetes megszenesedés különböző fokát mutatják. Ilyenek a tőzeg- meg a lignit-maradványok, továbbá a különböző korból származó barna- és kőszenek. A felsorolt növénymaradványok mind valódi fossziliák, szemben az ősemberkorabeli faszén s egyéb növényi marad-
