Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1939

30

tétlenül hagyta s csak egy kis olasz kóstolót kaptunk, midőn a régi, híres egyetemi város építészeti szempontból egész Itáliában egyedülálló árkádos utcasorain sétálgatva szemlélgettük a két ferde tornyot, a csúcsíves San Petronio templomot, a Santo Stefano templomcsoportot, a Loggia dei Mercantit, a Palazzo Communalé-t és del Podestá-t.

Másnap, virágvasárnapján, már a Citta dei fioriban, Firenzében élveztük a tavaszi meleget és a reneszánsz bölcsőjének felemelő hangulatát. Dante, Petrarca, Michelangelo, Giotto, Savonarola, a Medi- ciek szelleme lebegett körülöttünk és ihletett bennünket, akár a Ponte Vecchion, akár a Loggia dei Lanzi mellett haladtunk el, vagy a Campanile-re vetettük pillantásunkat, akár az Uffizi és a Pitti világhírű gyűjteményeiben gyönyörködtünk. A szép Arno partján, a Lungarno della Zecca vecchián, a Hotel Lucchesiben volt nagyon jó ellátásunk. Éppen a monte San Miniatoval szemben, ahonnét Michelangelo Dávidja vigyázott reánk az egész idő alatt. A Santa Croce templom, a Casa Buonarotti, a Duomo, Orsanmichele, Battistero, San Lorenzo, a Medici kápolna, Michelangelo Medici-síremlékei mellett a Viale dei Colli és a Boboli-kert gyönyörűsége és Olaszország egyik legszebb, legmodernebb pályaudvara felejthetetlen nyomokat vésett lelkűnkbe. Nem tehetünk róla! Az itt szerzett fenséges benyomások évenként vissza-visszahívnak bennünket Itáliába.

Március 20-tól 24-éig, husvétvasárnapjáig Közép-Olaszország legtipikusabb, legeredetibb középkori városaiban barangoltunk.

Pisa-ban csak egy félnapot töltöttünk, hogy a Dómot, a Battis- terot, a Campo santo-t és a ferdetornyot megtekinthessük. Nagyon jól esett a ferdetorony tetején meleg napsütésben nekivetkőzve sütkérezni.

Sienában az egyszerű diákszálló, a Casa dello Studento, Peru- giában az elegáns Hotel Rossetta, Assisiben a kisvárosi Hotel Victoria látott vendégül bennünket. — Mennyivel más a hangulat, a közérzet, a szellem ezekben az ősrégi, középkori mivoltukat még a mai napig is híven megtartó, sőt féltve őrző városokban, mint a fel- kapottabb, külföldiektől sűrűbben látogatott modernebb városokban. Szinte még lehetett hallani a tudományokat és művészeteket újjáalakító reneszánsz-műhelyek kalapácsolásait. Szinte minden kanyarodénál izgatottan lesve vártuk a hepe-hupás, girbe-görbe, szűk utcákon esetleg feltűnő középkori misztériumokat, titokzatosságokat. A lakosság sem oly vidám, jókedvű, mint a síkságon: komor és elzárkózott. Nem tudjuk — nem lehet — soha elfelejteni a sienai Fonté Gaja-t, a Fontebranda-t, a Campot, a La Lizzát, a perugiai Cambiot (Perugino híres képeivel), a Palazzo Communale gyönyörű portaiéj át, a Fonté Maggioret, az Egyetemet, a San Severo templom sekrestyéjében Perugino és Raffael közös oltárképét, ugyanitt a sekrestyés magyarul már alig tudó, de azért még mindig magyarul érző 70 éves feleségének megható könnyeit és áldásait, Assisiben Szent Ferenc alsó és felső templomát, a Minerva-templomot, a Roccát, a fasiszta felvonulást, az érdekes mozidarabot, a tipikus utcarészleteket. Mintha csak tegnap láttuk volna!