Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1939

29

hírűvé vált művében, a Gulliver Utazásaiban. Hogy nagy munkáját milyen lelkiállapotban írta, arról már szóltunk. Életfelfogása, nézetei később sem változtak meg, sőt még keserűbbek lettek. 1727- ben írja egy anyához, gyermeke elhunyta alkalmával: „Az élet tragédia, amelyben egyideig, mint szemlélők ülünk, azután sajátmagunk is szerepet játszunk”.

Életének utolsó évei különösen alátámasztják e sorokat. Mint sajálmagáról megjósolta, úgy pusztult el, mint a szilfa, csúcsától lefelé; elméje elborult.

Egész élete aktív s nem szemlélődő, meditáló embert mutat, s ezért nem hagyott hátra semmiféle filozófiai vagy politikai rendszert. Helyesen ítéli őt meg Herder, midőn ezt írja róla: „Swift sajnálatra méltó ember volt, aki csak méltatlankodások révén lett azzá, amivé lett, ha pedig szerencse kíséri, az igazság és józan ész géniusza lehetett volna”. Jakabfi László.

Olaszországi tanulmányi kirándulás.

A bizonytalan külpolitikai helyzet és az egész Európát elárasztói háborús izgalom ellenére is egy kisded, de bátor csapattal ezidén is jól sikerült kirándulást rendeztünk a húsvéti szünidőben Közép- Olaszország szívének, a reneszánsz bölcsőjének tanulmányozására.

Vállalkozásunkat minden tekintetben siker koronázta. Ellentétben az itthonival, két nap kivételével gyönyörű időnk volt. Baj egyetlenegy esetben sem fordult elő, a szülők magától értetődő aggodalma teljesen felesleges volt; igen sokat láttunk, tapasztaltunk, tanultunk. Oppel Imre tanár szakavatott vezetői gyakorlottságának, Jakabfi László kísérő tanár odaadó segítségének és a résztvevő tanulók fegyelmezett, komoly tudásvágyának köszönhetjük a sikert.

A gárda tagjai: Ábeles Péter, Csegő János, Deckner Gábor, Éber Ferenc, maróthi Fürst Ferenc, Gyárfás János, Kovács Mihály, Oláh János, Raabe Richárd, Rényi János, Winter András és Wolf Tamás voltak.

Március 15-én, pénteken a reggeli gyorssal indultunk a D. V.- ról. Jó előjelnek vettük, hogy szépnek ígérkező utazásunkat a kellemetlenségek egész sorozatával kezdtük. A Cit. utazási iroda által előre lefoglalt fülkéinkbe idegen utasok telepedtek le s csak nagy nehezen, hatósági, rendőri közbelépéssel sikerült fülkéinket visszaszerezni. Az akkori nagy árvíz miatt Székesfehérvárról csak a Ba- konyon és Szombathelyen keresztül tudtunk Nagykanizsára eljutni. Nem nagyon búslakodtunk a késés miatt! Jókedvűek voltunk, s hazulról sok elemózsiát hoztunk magunkkal (igaz, hogy Nagykanizsára érve, már csak a morzsák voltak meg, kivéve néhány szál csabai kolbászt!). Másnap délre — 11 órás késéssel — mégis csak megérkeztünk útunk első állomására, a gyönyörű, árkádos Bolognába.

A San Marco szállodában Tagliatelle alia Bolognese-vel és finom. Albano dolce-vel elégítettük ki testi éhségünket és szomjúságunkat. Tudományszomjunkat — sajnos — a 11 órás késés kielégí-