Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1939
17 dig hálózatosán tűzik ki. Nagyon fontos és sok esetben nehéz feladat a szomszédos állomásokon az egymásnak megfelelő visszaverő felületek összeegyeztetése (korrelációja). Ha az egymásra következő megfigyelési állomásokon felvett különböző visszaverő felületeket sikerül összeegyeztetni, akkor szelvényben az egymáson fekvő egyes rétegek metszetét lehet megszerkeszteni. Ez az összeegyeztetés általában nehéz feladat, nagy körültekintést és gyakorlatot kíván. Hálózatosán elhelyezett állomások adatai alapján egy-egy visszaverő felületnek rétegvonalas térképét is meg lehet rajzolni. A szeizmikus módszernek az a nagy előnye a gravitációs és a földmágneses módszerekkel szemben, hogy nem eredő hatást ad, hanem mindazon rétegeket különválasztva tárja fel, amelyekben a rugalmas hullámok észrevehetően eltérő terjedési sebességgel haladnak. A geofizikai kutatásokban alkalmazott elektromos módszerek általában a kőzetek különböző elektromos vezetőképességén alapulnak. Például az ércek vezetőképessége milliószorosa is lehet ama kőzet vezetőképességének, amelybe be vannak ágyazva. Üledékes kőzetek vezetőképessége is jelentékeny lehet a pórusaikban levő nedvesség miatt. A rétegek településének kutatását a vezetőképesség alapján az a feltevés teszi lehetővé, hogy ugyanannak a kőzetnek a vezetőképessége rétegződése mentén állandó, tehát az elektromos módszerrel megállapított ú. n. „elektromos felület” konformis a réteg határfelületével. Használatos elektromos módszerek a francia Schlumberger-tői származó ekvipotenciális- és a svéd Sundberg-tői eredő indukciós módszer. Az ekvipotenciális módszer abban áll, hogy a földbe szúrt két elektród segítségével a földbe egyenáramot vezetnek és két másik kereső elektróddal kikutatják a föld felszínén azokat a pontokat, amelyekben a potenciál ugyanakkora. A kereső elektródok közé galvanométert kapcsolnak s mindaddig változtatják az egyik kereső elektród helyét, amig a galvanométer kitérése zérussá nem lesz. 9. kép.
