Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1939
E példákhoz hasonló, de sokkal bonyolultabb esetekben is ki lehet számítani a feltételezett földalatti alakulatok gravitációs hatását a potenciálelmélet alapján. A számítás nemcsak ilyen kétdimenziós-, hanem háromdimenziós alakulatokra is elvégezhető. A torziós ingamérések eredményeinek gyakorlati interpretálása abban áll, hogy a mérési adatokból származó szelvénygörbékhez olyan földalatti alakulatot kell találni, amelynek elméletileg kiszámított szelvénygörbéi az észlelteket lehetőleg fedik. Ez kétségkívül nehéz feladat. Gyakran nem is oldható meg egyértelműen, mert a lejtők hajlásszögének, a sűrűségkülönbségnek megfelelő változtatásával, több alakulat kombinációjával többféleképpen lehet az észlelt szelvénygörbéket megközelíteni. A szelvények alapján végzett következtetések alapgondolata is Eötvöstől származik. A fent említett tipikus esetek megtalálhatók 1907-es értekezésében. A szelvények mellett az izogammák is értékes adatokat szolgáltatnak a következtetésekhez. Különösen érdekesek a zárt izogamma vonalakat feltüntető térképek. Ezek vagy gravitációs maximumot vagy minimumot jelentenek a nehézségi erő változásának iránya szerint. Nagyobb sűrűségű réteg boltozód.ása maximumot, mélyedése minimumot eredményez. Minimumot adhat kisebb sűrűségű anyag, pl. kősó boltozódása is. A 4. kép az aknaszlatinai sótest fölött talált gravitációs minimumot mutatja az 1939. évben végzett mérések alapján. A nyilakkal jelzett gradiensek kifelé irányulnak. A sódóm felett maximum is előfordulhat akkor, ha a kősót vastag, nagyobb sűrűségű fedő, pl. mészkő vagy anhydrit borítja. A gravitációs kutató módszerhez elvileg közel áll a földmágnes- ségen alapuló eljárás. Eötvös ezen a téren is úttörő munkát végzett. Eelismerte azt, hogy csak nagyon részletes mágneses felvétel adataiból lehet a földalatti alakulatokra következtetni. S minthogy a három földmágnességi adat abszolút mérése hosszadalmas, Eötvös 3. kép.
