Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1939
11 Gyakorlati bányakutatások céljára a nehézségi erő változásának az a része fontos, amely a földalatti hatóktól származik. Az észlelt nyers értékekből tehát ki kell vonni a normális alakú Földnek, továbbá a látható tömegegyenetlenségeknek hatását. A gradiens földalatti rendellenességeiből lehet izogammákat is szerkeszteni. Következtetésekre azonban a gradiensek és a görbületi adatok rendellenességeinek közvetlen értékei alkalmasabbak. Ezeket jellemző irányban fektetett keresztszelvényekben szokás grafikusan feltüntetni. Nehány elméletileg számított egyszerű példa megvilágítja azt, hogy különböző földalatti alakulatok milyen hatással vannak a gradiensre és a görbületi különbségre. A 2. képen merőleges vetődés szelvénye látható; a rétegek sűrűsége lefelé növekszik s feltesszük, hogy a vetődés kiterjedése a szelvényre merőlegesen a szelvény méreteihez képest igen nagy. A gradiensnek a vetődés fölött maximuma van, a görbületi különbség a vetődés fölött zérus, a vetődés két oldalán a főgörbületi irányok felcserélődnek. A gradiens maximuma annál nagyobb, minél közelebb van a vetődés a felszínhez és minél nagyobb a sűrűségkülönbség az egyes elcsúszott rétegek között. A 3. kép a környezethez képest sűrűbb szimmetrikus földalatti hegygerinc, ú. n. antiklinális gravitációs hatását mutatja. A gerinc kiterjedését a szelvényre merőleges irányban igen nagynak vesszük fel. Az antiklinális felett a gradiens zérus értékű, a gerinc két oldalán ellenkező irányú, mert bármelyik oldalról a gerinc felé haladva a nehézségi erő növekedik. A főgörbületi különbség a gerinc teteje fölött a legnagyobb s a főgörbületek iránya a gerinc mindkét oldalán a középhez képest 90°-kal megváltozik. Szembetűnő az eltérés e két tipikus eset között: a gradiens és a görbületi különbség úgyszólván szerepet cserélnek. 2. kép.
