Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1939
10 lehet szedni, az alsó csövet ki lehet csavarni, s akkor a lengő szerkezet oldalnézetben láthatóvá válik. Az ingarúd egyik végére erősített tömeg lemezalakú, a rúd másik végén 26'3 cm-rel mélyebben felfüggesztett tömeg hengeralakú. Az utóbbi tömeg 12 gr, súlyának forgási karja 12'5 cm. A torziós drót 50 cm hosszú, Ü'02 mm. átmérőjű, platinairidium ötvözetből készült drót, torziós nyomatéka 0 038 CGS egység. Az ingarúd egyensúlyi helyzetének megállapítása céljából fénysugarat irányítunk az ingarúd függőleges toldalékához erősített tükörre és a visszavert fénysugarat osztályzatra vetítjük. A tömegvonzási alapkísérletet a mélyebben lógó tömeg közelébe helyezett nagy ólomgolyóval mutatjuk be. A 15000 gr tömegű ólomgolyót külön állványra tesszük. Középpontjának távolsága a vonzott 12 gr tömegtől 9 cm. Ha a készüléket egészen nyugodtan hagyjuk és hőmérsékleti változások sem érik, akkor hozzávetőlegesen mérő kísérletet is végezhetünk vele. Példaszerű esetben 2-7 m távolságban levő osztályzaton a fénysáv eltolódása az ólomgolyó vonzása következtében 28 28 cm volt, tehát az ingarúd elfordulási szöge —— = 0-0518. Ellenőrzésre 540 szolgál az eszköz házához erősített álló tükörről visszavert fénysugár. A drót ismert torziónyomatékának figyelembevételével a . „ 0-038.0 0518 ' n vonzoero p=------——--------= 0'000157 dm. 1 2‘5 A tömegvonzás állandója r 81 f =■ M m P = 15900.12 0 000157 = 66.10-9 CGS egység. A lengőszerkezet egyensúlyi helyzetét kb. 25—-30 perc alatt veszi fel. A horizontális variométerrel mind a nehézségi erő gradiensét, mind a görbületi adatokat meg lehet határozni. A nehézségi erő már kis térben is megváltozik, mert elvileg az erőtér sehol sem homogén. Vízszintes síkban mindig található olyan irány, amelynek mentén elmozdulva a nehézségi erő a legnagyobb mértékben változik. Ha ebben az irányban 1 cm-rel mozdulunk el, akkor a nehézségi erőnek erre eső változása a gradiens. Elgondolhatunk olyan felületet, amely mindenütt merőleges a nehézségi erő irányára. Ez a felület a nehézségi szintfelület. A nehézségi szintfelület görbületi viszonyait a főgörbületek nagysága és iránya jellemzi. Torziós ingával csak a főgörbületek irányát, továbbá a gömbfelülettől való eltérést kifejező főgörbületi különbséget lehet megállapítani. A torziós ingával úgy történik a megfigyelés, hogy az eszközt a meridiánhoz képest különböző azimutállásokban helyezik el, és mindegyik állásban a lengő szerkezet nyugalmi helyzetét az eszközhöz erősített osztályzaton megállapítják. Egyszerű eszközzel 5, kettős eszközzel 3 szimmetrikus azimut állásban kell észlelni, hogy a nehézségi erőtér jellemző adatait ki lehessen számítani.
