Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1938
3 TORKOS LÁSZLÓ KÖLTÉSZETE. 1939. március 15-én hunyt el Torkos László, a magyar tanároknak és magyar költőknek Nesztora. Életének pályája egy jobb jövő felé tekintő Magyarországban indult el és egy reménykedő, az isteni igazság győzelmében hívő Magyarországban ért véget. Ez az Isten különös kegyelméből neki osztályrészül jutott száz évnyi idő mennyi nemzeti vágyat, örömöt, gyászt hordozott magával. Torkos László mint gyermek élte át a szabadság- harcot, mint ifjú az elnyomatás nehéz esztendeit. Férfi korában a békében fejlődő magyarságnak volt lelkes és buzgó munkása, élete alkonyát a világháború vihara és a szétszakított magyarság gyásza dúlta fel. De az Ég megengedte, hogy a hajnalhasadást is megérhesse. Gyermekéveiben újdonság volt a technika hatalmas eredménye, a vasút, a százéves költő a rádió csodáján keresztül is szólhatott a közönséghez. Ebben az iskolában, ahol gazdag munkássága először bontakozott ki s ahol nemes szelleme 15 esztendőn át lobogott, szenteljük ezt az estét az ő emlékének. Torkos László olyan evangélikus papi családból származott, amelyben hagyomány volt az irodalommal való foglalkozás és a tanítás ügyének támogatása. 1839 okt. 2-án született Kőszegen. Atyja Torkos Ferenc táblai ügyész és egyházfelügyelő. A családi kör nevelte belé az erős hazafias érzést és szülőföldjének gyönyörű környéke szerettette meg vele a természetet. Iskoláit Kőszegen kezdte el, majd a soproni evangélikus líceumban folytatta. Korán eljegyezte magát az irodalommal. Nem volt még 15 éves, mikor nyomtatásban megjelent egy költeménye. Sopronban búzgó részt vett az önképzőkör munkásságában. Itt Domanovszky Endre vezetése mellett Lehr Albert és Lehr Zsigmond társaságában bontogatta szárnyait az ifjú költő. Hajnál címen lapot alapított s ebben sűrűén jelentek meg lírai költeményei, kisfaludias regéi, drámai kísérletei. Ugyanakkor elindult a nagyobb nyilvánosság felé is. A Vasárnapi Újság 1857-i pályázatán dicséretet nyert egy népies elbeszélése. Gimnáziumi tanulmányait befejezvén a teológiára iratkozott be, majd két évre Haliéba ment. Az ottani egyetemen a magyar társaság körében két boldog esztendőt töltött s egy nagyobb németországi körútat téve 22 éves korában hazajött és beállt a magyar élet munkásai közé. Itthon egy évi nevelősködése alatt sok tapasztalatot szerzett az előkelő lányok akkori divatos, idegenszerű tanítási és nevelési módjairól. Talán ép ezért szentelte később minden erejét' olyan lelkesedéssel a nőnevelés ügyének. 1862-ben iskolánk tanárává választották meg s itt működött 15 esztendeig.Majdnem egész itteni működése alatt vezetője volt az önképzőkörnek. 1872-ben igazgatója lett iskolánknak s alatta egészült ez ki nyolcosztályuvá, akkor tették benne az első érettségit. Alig volt még hároméves tanári múlt mögötte, mikor már megjelent első tankönyve: Költészettana. 1862-től fogva állandó munkatársa Arany János folyóiratának, a Koszorúnak s a többi magyar szépirodalmi lapnak. Kétszer nyert a Kisfaludy Társaságnál dicséretet. 1873-ban jelent meg első verseskötete, a Költemények. Két évvel később tagjává választotta a Kisfaludy Társaság, 1876-ban részt vett a Petőfi Társaság megalapításában. Írói társaságokba azonban ritkán járt el, családi körben érezte jól magát. Közben megnyílt Pesten az első állami felső leányiskola és a Nöképzőegylet
