Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1937
27 érzelmei és szenvedélyei zúgnak el fülünk mellett. Az aprólékos részletezésben ezek mindig realisztikusak, de egyszersmind megvan bennük a fantasztikus elem is. Leírásuk pedig kizárólagosan a szereplők szemléletének megfelelő. Bz a fantasztikus-realisztikus eszmevilág- tele van ellentétekkel! Éppen ez az ellentmondás az egyes képek realisztikus részletezése és a fantasztikus megfogalmazás között hat elsősorban ellenállhatatlan humorral. Ha ez a komikum egyes esetekben még oly groteszk is, soha sem rút vagy valótlan, mert mindig biztos vonásokkal megrajzolt, határozott egyéniséget érzünk mögötte, aki képes arra, hogy az ellentmondásokat szoros összhangba olvassza össze. Ez az egyéniség már nem szorul rá ízléstelen, erőltetett komikus kalandokra, ellenben meg tud maradni a mellett a tiszta, népszerű humor mellett, amely mindig szórakoztat. A Pickwickiek szerzőjének mindenféle olvasó számára van mondanivalója. Megtalálja ebben az írásban amit keres a hangosan kacagó népies ízlés, amikor Pickwick igáslova- elszabadul, vagy amikor a jámbor lélek nyakig jéghideg vízben kénytelen hosszabb időt eltölteni. A jellegzetes, különös jellemekben gyönyörködő tanult ember .számára ott van a sokszor szemtelen, de ennek ellenére szigorúan becsületes Sam Weller. Sőt a filozófus is felfedezheti torzképét a bebörtönzött cipész személyében, aki éjszakai nyugalmát — bár ott van mellette az ágy is — mindenképpen a négylábú asztal alatt akarja eltölteni, mert boldogabb napjaiban mindig mennyezetes ágyban aludt és kényszerűségében a jelenlegi jó helyett inkább az esetleg elkövetkezendő legjobb elképzelését választja. Ez a dickensi humor azért oly nagyszerű és hatásos, mert egy teljesen kialakult világnézet rejtőzik mögötte, amely egyaránt filozofikus és optimisztikus. Még amikor a bezárt cipész életbölcseletét adja, akkor sem ismerhető fel benne smolletti vagy fieldingi szarkasztikus keménység vagy támadás. Ha még oly furcsák is a gonosz ügyvédek példái, Doddson és Fogg alakjai, a megbízhatatlan bírák, a csaló orvosok és az alkoholista lelkipásztorok, Dickens mégsem haragszik .reájuk, hanem barátságos mosollyal engedi őket útjukra. Ezt azonban csak az az író képes így értelmezni, akinek lelkében a vidám, kedélyes optimizmus az uralkodó tényező. Ennek az opitimizmusnak a kifejezéséhez elegendő volt számára ez a kalandos románc. Harrison, az ismert angol tudós azt mondo'tta a „Pickwick ”-ről, hogy ez a könyv ama müvek közül való, melyek kritikán felül állanak. Az igaz, hogy regénynek nem nevezhető, de kétségtelen, hogy olyan valami, ami sok szempontból jobb annál. Nincs olyan szabályosan felépített elbeszélő mű az angol irodalomban, melyből az elpusztíthatatlan ifjúság természetes érzése úgy ki- sugárzódnék, mint ebből a pikaroszk-sorozatból. Az írói technika csak arra törekszik, hogy bizonyos jellemeknek alkalmuk legyen egyéniségük kifejtésére. Nem regény, mert minden regénynek van befejezése.
