Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1937

28

Pickwick és alakjai azonban nem fejezhetik be teendőiket. Az a hely, ahol a nyomtatott sorok végetérnCk, nem lehet vége annak, amit a szereplőkről előzőleg hallottunk. Befejeződhetett volna a könyv pl. ott is, amikor Mr. Pickwick jóakarójának, Mr. Nupkinsnak segítségével kiszabadult fogságából, vagy amikor kihalászták a jéghideg vízből, vagy még számos más mozzanattal is. Mindamellett meg lennénk arról győződve, hogy az nem lehet a történet befejezése, mert tudnók, hogy Mr. Pickwick talán megváltozott körülményekkel és névvel is, de még mindig megtalálható a hosszú magányos ország- útakon vagy a nagyvárosi élet mozgalmasságába beleilleszkedő kalandjainak középpontjában. Maga Dickens is csak ezt érezhette, hisz még két évvel később is komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy kedvenceit újból az angol közönség elé állítja. Nagy kár, hogy ezt a szándékát sokirányú elfoglaltsága miatt nem valósíthatta meg.

Ha a siker alapján akarunk következtetni valamilyen irodalmi termék kiválóságára, akkor a Pickwick esetében csak csodálattal adózhatunk; alig van hozzá hasonló az angol irodalomban. Minden egyes szám nagyobb érdeklődéssel találkozott. Alig néhány hónap leforgása után oly népszerűek lettek főalakjai, hogy az emberek többsége róluk beszélt; kereskedők árúikat kínálták a körülrajongott szereplők neveinek felhasználásával, egy-egy váratlan fordulat az elbeszélés folyamán sokszor egész vitákra adott alkalmat.

Példányszámának gyarapodása — az akkori állapotokat figye- lembevéve — meseszerűnek tűnik. Az első számból 4000 példány jelent meg, a tizenötödik szám elkészítésénél több mint 40.000-et kellett kiadni. Minden társadalmi réteg, a legelőkelőbb éppen úgy, mint a legszegényebb néposztály, egyforma elragadtatással olvasta. Az író vidámságának és egészséges humorának bája, kifogyhatatlan tréfaözöne, a megfigyelésekben rejlő pontosság és világosság, a szórakoztatás változatosságának páratlan könnyedsége, mindenkit meghódított. — Carlyle, a nagy történész jegyezte fel azt a mindennél jellemzőbb esetet, amely egy súlyos beteget meglátogató pappal történt. Miután meggyőződése szerint megfelelő lelki vigasztalást adott a beszélni is alig tudó betegnek és már távozóban volt, csodálkozására a magas lázban fekvő a következőket mondta: „Na hál’Istennek, a Pickwickiek következő száma tíz napon belül mindenképpen meg fog jelenni! Mert így ez az élet elviselhetetlen!”

Dickens egyszerre híres ember lett. Byron „Childe Harold”-ja és Scott „Waverley”-je óta nem volt ilyen átütő erejű siker az angol irodalomban. Mint névtelen dilettáns kezdett hozzá a „Pickwick” megírásához: mint tökéletes mester vette kezébe a tollat, hogy sorrendben következő regényében Twist Olivér és társai viszontagságait megörökítse. Az eredmény, amelyet Addison, Steele, Johnson a XVIII. században mint az irodalmi ízlés vezetői elértek, eltörpül a hatalmas siker mellett, amely ezután Dickens egy-egy tollvonását