Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1936
26 vei el kell vetnünk a régi pedagógiai rendszer sablónnevelését, amely minden növendéket egyformának akart nevelni s helyébe az egyéni (individuális) nevelést kell állítanunk, amely a növendék sajátos hajlamait akarja felkutatni és kihasználni. Az új jelszó tehát: mindenkit saját egyénisége szerint kell nevelni, ez azt jelenti, hogy a nevelőnek alkalmazkodni kell a növendékek adottságához; az alkalmazkodás azonban ne legyen bábszerű, hanem olyan, hogy mindig azt tegye a nevelő, amit a növendék érdekében a legjobb belátása szerint szükségesnek tart. Vagyis minden egyes növendékkel és minden osztállyal szemben is más-más bánásmódra van szükség. A nevelés feladataiból következik, hogy a nevelés célja érdekében a nevelő nem tehet különbséget a testi, az értelmi és az erkölcsi feladatok között. Mindegyik irányban és minden egyénnél arra kell törekednie, hogy a növendékből adottságainak figyelembevételével a legtöbbet hozza ki. Röviden a növendéket értékek megvalósítására kell serkentenie, mert ezáltal időálló munkát végez s így megközelíti a nevelés célját. A nevelés sikerének feltétele az elmondottak egybevetése után először is az, hogy úgy a növendékek, mint a nevelő testileg és lelkileg normális adottságokkal rendelkezzenek, közöttük a bizalom legyen az összekötő kapocs. A nevelő ne csupán parancsoljon, hanem amellett észrevétlenül kormányozzon; ne erőszakoljon olyan tulajdonságokat, melyeknek öröklött alapja hiányzik. Ne hivatalnak tekintse működését, hanem hivatást érezzen a feladatok elvégzésére és hogy elhivatottságában, valamint nevelési munkájában rendületlenül higgyen. De minden munkájában, cselekedetében, gondolatában egy erő legyen az uralkodó és irányító s ez: a szeretet, amely ha megvan benne növendékei és pályája iránt, akkor ez meg fogja mutatni az utat, s át fogja hidalni a nehézségeket a nevelés göröngyös pályáján. Sárkány Sándor dr.
