Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1936

27

OLASZORSZÁGI TANULMÁNYÚT.

p

A húsvéti szünetben gimnáziumunk tizenöt felsőosztályú tanulójával kirándulást rendeztünk Olaszországba. A tanulmányút megszervezője s vezetője Oppel Imre tanár, kísérőtanár Csipkay Sándor dr. volt. Március 20-án reggel indultunk a trieszti gyorssal végig a Balaton mellett, a Dráva síkságán s a Karszton keresztül. Sötét este volt már, mikor a vonat berobogott a trieszti pályaudvarra és a zuhogó esőbe. Ez az eső azután végig kísért bennünket egész útun- kon át. Éjfél után érkeztünk meg Velencébe. Szállodánk, a Hotel Nationale, a pályaudvar mellett volt, tehát minden nap végig hajókáztunk a Canale Grande-n. Megcsodáltuk a Ca Doro-t, a szebbnél szebb palotákat, a Szent Márk teret, a Szent Márkus templomot, a Doge palotát, a Campanile-t, a Sóhajok hídját, a nyirkos börtönöket, az akadémia képtárát és a szép templomokat. Hajón kimentünk a Didóra, sétáltunk a Mercerián; darútollas intézeti sapkánk mindenütt nagy feltűnést és tetszést aratott.

23-án reggel indultunk tovább Velencéből, Paduán, Firenzén át Rómába. A villanymozdony lélekzetelállító sebességgel ragad tovább a szebbnél szebb völgyeken, síkságökon, alagútakon keresztül. Kisebb firenzei kellemetlenségeket nem tekintve szerencsésen, jó hangulatban érkeztünk meg római szállodánkba a Hotel Pincioba. Este elsétáltunk a Piazza Venezia felé. Elbűvölve álltunk meg Viktor Emánuel ezer és ezer mécsestől ragyogóan kivilágított hatalmas emlékműve előtt. Másnap gyalogsétát tettünk a Corso Umberto, Pantheon, S. Maria Sopra Minerva, Piazza Navona környékére, délután a Forum Romanum-ra. A gyönyörű napsütés bearanyozott mindent. A Via Sacra évezredes kövein járunk: Rostra, Phocas oszlopa, Lápis Niger, Septimus Severus diadalíve, Templa Concor- diae, Vespasiani et Saturni, Basilica Iulia, Aedes Castorum et Vestae, Atrium stb. A Palatínus hegyre is felmegyünk, hogy annak tündérkertjéből egységesen is láthassuk a Fórumot. Titus és Constantinus diadalívén át elsétálunk a Colosseumhoz, majd villamoson a Lateráni templomig. Március 25. Zuhogó esőre ébredünk. Autóbuszon megyünk a Szent Péter templomhoz. Külseje a közelség miatt nem igen hat; annál megragadóbb a belseje: impozáns nagysága, szédítően magas kupolája tudatára ébreszt kicsiny voltunknak. Vezetőnk nem merül el a részletek magyarázatába, inkább az alkotások érzelmi hatását igyekszik kimélyíteni. Természetesen felmegyünk a kupolába, sőt néhányan a keresztalakú gömbbe is felpréseljük magunkat. Bár esik, így is fenséges látvány tárul szemünk elé: előttünk az örök város, a hátérben a Albánéi hegyek a távoli napfényben friss vakító hótól csillognak. A tervbevett Vatikáni múzeum helyett az Angyalvárat nézzük meg. Itt a fegyvergyűjtemény tetszik a legjobban, különösen