Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1936
25 faktorok (gének, determinánsok). Ezeknek a jelenléte teszi elsősorban lehetővé az egyes tulajdoságoknak a megjelenését. Nem a tulajdonságok öröklődnek, hanem a tulajdonságokra való készségék, hajlamok. Az emberben 48 kromoszóma van s mindegyikben számtalan öröklési faktor. E helyen mellőzve az örökléstudománynak idevágó, a testi és lelki tulajdonságok öröklésére vonatkozó igazolt eredményeit megjegyezzük, hogy a beható vizsgálatok (családfa-kutatás, tehetségöröklődés, kóros elváltozások öröklődése, ikerkutatásök stb.) ma már kétségtelenné teszik azt, hogy a lelkitulajdonságok éppen úgy mint a testiek, az öröklési szabályok szerint származnak át az utódokra. A nevelés szempontjából különösen a lelki (szellemi) tulajdonságok öröklődése nagyjelentőségű. E szerint a legfontosabb lelki alap- jelenségek a gyermekkel vele születnék; tehát a gyermek nem „tabula rasa“ (tiszta tábla), mint azt a régiek gondolták. Ha a gyermekben megvan valamely lelki funkciónak a kezdeménye, akkor az a nevelés által kifejleszthető, illetve ha az nem előnyös, elnyomható. Az egyik gyerékben például a zenei készség, a másikban az emlékezőképesség, vagy a fantázia öröklődik, esetleg a számolóképesség, vagy az intelligencia (azaz a kombinálóképesség), de éppen így öröklődik a vallási érzés stb. Sokszor több értékes szellemi tulajdonság együtt öröklődik. Ezt tapasztalhatjuk a sokoldalúan fejlett (úgynevezett színjeles) tanulóknál. A testi és szellemi öröklés helyes értelmezése nem zárja ki a környezet (külső hatások) fontos szerepét a tulajdonságok kialakításában. Weismann és Johannsen hangsúlyozzák, hogy a szervezeten megfigyelhető kész tulajdonságok két tényezőből adódnak, mégpedig a veleszületett hajlamból és a környezet hatásából. A hajlam adja meg az alapot, vagyis azt, ami megszab, a környezet adja meg a fejlődés irányát, vagyis ez az, ami megvalósít. A környezet hatása azonban nem minden hajlamnál s nem minden egyénre nézve érvényesül egyformán. A külső hatások .már attól a pillanattól kezdve befolyásolják a fejlődő szervezetet, amelyben az életre jött. A fokozatos fejlődés során pedig mind jobban bővül a hatóterület. A szűkebb és tágabb családi kör, a szomszédok, a lakóhely, az iskola, a nevelő tanítók és tanárok, továbbá a mindennapi élet megannyi más mozzanata szán- déktalan és szándékos hatásával mind hozzájárulnak a gyermek fejlődésének irányításához. Tehát az öröklés nem a maga tisztaságában jelenik meg az egyénen, hanem mindig az egyéni élet körülményei szerint. A nevelő keze alá kerülő növendék tehát több tényező hatásának az eredménye s mint ahogy nincsen két teljesen egyforma ember a társadalomban, úgy az egy osztályba járó növendékek között sincsen két teljesen azonos tulajdonságú gyermek. Ennek számbavételé
