Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1936
23 Sopronban és Felsőlövőn is érezte az értük való rajongást, később idősebb kartársaitól rendezett iskolai kirándulások megkedveltették vele az utazgatást is. Olaszországot kétszer, Németországot ismételten felkereste s bár meghatott órákat töltött el múzeumaikban, pl. a laterani múzeum Sophoklese, a sixtusi Madonna, Rubens képei, vagy Defregger tiroli parasztjai előtt, a legszebb emberi elragadtatást mégsem a múzeumokban érezte, hanem sokkal inkább Ausztria, Stájerország, Tirol hegyein, hová gyakran ismétlődő nyári útjai vezették. Míg a turisták tömege el nem lepte, szívesen barangolt a budai hegyekben is, mert a szabad természetben való tartózkodással a testi-lelki egészségnek, mint a munka és kötelességteljesítés előfeltételének megtartását nagyon fontosnak tartotta. Nem dicsekedett vele, de tudjuk, hogy 36 év alatt talán egyetlen egyszer sem mulasztott. A munkának és kötelességteljesítésnek évei most már véget értek, következnek a nyugalomnak, pihenésnek évei. Miután kartársi tiszteletünk és megbecsülésünk jeléül feljegyeztük iskolánk története számára élet- és tanári pályájának adatait,- őszinte szívvel kívánjuk, hogy ami életének főfoglalkozása volt, abban — a nagy szellemekkel való társalgásban — lelke még soká ne lankadjon el s ami legfőbb gyönyörűsége volt, annak -— Isten szép világának — még sokáig tudjon örülni. Könyv felett és erdő mélyén sokszor elmondogathassa még kedves költőjének legkedvesebb sorait: Zárd magadba, lelkem! ezt a boldogságot, Mely ez édes szép órában rád szivárog, Mint a cseppet a virágnak kelyhe szokta, Tartogatván hév napokra, bús napokra. Klaniczay Sándor
