Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1936
22 elmúlását. Különösen a görög tragikusok és a magyar történetírók voltak ezeken az órákon kedves témái. Már a latin nyelv és irodalom tanításában kevesebb öröme tellett. Egyre inkább látnia kellett, mily nehéz e tanulmány iránt kedvet kelteni a tanulókban s ha az alsóbb osztályosok néha még lelkesednek is iránta, a felsőbb osztályosok közül alig néhány jut el oda, hogy a latin szellem termékeit megértse és megszeresse. Az általános kedvetlenség miatt hihetetlen erély is kellett mindig e tárgy tanításához s az eredmény még így sem felelt meg a várakozásának, noha az első országos tanulmányi versenyen az ő tanítványa lett az első. Legszívesebben itt is a költőkkel foglalkozott. Néhány horatiusi vers (Integer vitae ..., Aequam memento ..., Dif- fugere nives...), aztán Catullus s a történetírók közül Livius, gondolkodásához illően nagyon a szívéhez nőtt. Mivel mindig szerette és sokat foglalkozott a magyar történetírókkal, azért, ha a szükség kívánta, szívesen vállalkozott a magyar történelem tanítására s mint a magyar irodalom tanára, sokszor volt az önképzőkör vezetője. Sajnálattal látta, mint fogy jelentősége az ifjúság életében s ami régen volt, különösen vidéki ev. iskoláinkban, annak már csak halvány árnyéka. Volt ezenkívül a tanári kar gazdája, órarendkészítő, ügyelt a betegek helyettesítésére, stb., de a tanításon kívül legkedvesebb munkája mégis az. ifjúsági könyvtár kezelése volt. Két évtizednél hosszabb időn keresztül ő gondoskodott mindig nagy szeretettel és hozzáértéssel ifjúságunk olvasmányairól. Magát látta viszont abban a mohóságban, amivel a fiatal lélek nekiesik a könyvnek s végtelen türelemmel pótolgatta főleg az újra meg újra elnyűtt Verne-köteteket,, amiket a legjobban kívántak, csak azt fájlalta mindig, hogy a városi gyerek mennyivel kevésbbé becsüli meg a könyvet, mint a vidéki. Általában tanítványaival szemben mindig páratlan jóság és. elnéző kedvesség vezette. A szeretet, amivel az ifjúság iránt viseltetett, mindig elnémította benne a szigorú bírálat és ítélkezés; hangját. Tanítványai nagyon ragaszkodtak hozzá, különösen azokból az osztályokból, melyeket mint osztályfő végigvezetett a középiskolán. Ilyen volt az 1914—15. évben maturázott osztály vagy 1922—23. évi. Talán a háborús idők tették, hogy tanár és tanítvány közelebb állott egymáshoz, példája mégis mutatja, milyen nagy- jelentősége van annak a főleg a mi iskoláinkban meglévő szokásnak, hogy a tanár nyolc éven keresztül egy osztállyal él közös életet. Ezekből az osztályokból tanítványai később is gyakran felkeresték. A munka, amit hivatása így rárótt, 36 éven át életét teljesem betöltötte. Ami szabad ideje maradt, azt a természetnek, a természetjárásnak, az erdők és hegycsúcsok világának szentelte. Már
