Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1936
16 jutottal együttérzett és jó tanáccsal támogatta, miközben saját életének problémái is közvetlen nyíltsággal tódultak ajkára. Élete nagy müve a modern természetrajzi szertár megteremtése és célszerű fejlesztése volt. Mint fiatal, kezdő tanárra háramlóit' az a nagy felelősséggel járó, de egyszersmind szép feladat, hogy a természetrajzi szertárt új hajlékába, az időközben felépített fasori gimnáziumba költöztesse és felállítsa. Csak most, 33 év távlatából tudjuk valóban értékelni a berendezés célszerűségét, a gyűjtemények tervszerű felállítását és könnyű kezelhetőségét. Ma is mély elismeréssel állok a több, mint 2600 ásványt és kőzetet magábafoglaló gyűjtemény előtt, melynek minden egyes darabja pontosan meghatározva, leltározva, az ő gyöngybetűivel szignálva, világos, szemléltető elrendezésben minden szónál meggyőzőbben hirdeti az évekig tartó, gondos, lelkiismeretes munka eredményét. Ugyanazzal a gondossággal készítette el Ulbrich Ede szép lepkegyüjteményének szakkatalógusát1) és kezdte meg nagynevű elődje, Dorner József herbáriumának átrendezését. A szertár fejlesztésénél állandóan egy cél lebegett szeme előtt, mindent beszerezni, amiről a tanításnál szó lehet. A szertár pedig ne legyen csak külső dísz, hanem a szemléltető oktatás mindennapi eszköze. Ennek a tervszerű munkájának élvezzük most gyümölcsét, de élvezi a mai tanulóifjúság is, mert az elméleti oktatás mellett gyakorlati kiképzés lehetőségét is megadja. Maga is lelkes gyűjtő volt. Régebben, mint vadászember, portyázó útjairól sohasem tért vissza üres kézzel. Természetszeretete, lelkesedése tanítványaiban is visszhangra talált. Kis tanítványai készítményeiből ismételten kiállítást rendezett, régi tanítványai pedig értékes adományok egész sorával gyarapították iskolánk szertárát. Igazi éltető eleme azonban a tanítás, a nevelés volt. Izig-vérig tanár volt. Hivatást érzett, de hivatott is volt erre a pályára. Ha a katedrára lépett, minden másról megfeledkezett, egyénisége szinte betöltötte a termet. Állandóan az egész osztállyal dolgozott. Mintegy fogta az osztály ütőerét és a legkisebb megrezdülést is megérezte. Kérlelhetetlen szigorral lecsapott a fegyelmezetlenre, dicsért és gáncsolt, a hibákat felfokozta, a helyes feleleteket kiemelte. Egész lényét, lelkét vitte bele a tanításba, szavai alatt a szemléltető anyagok szinte életet, mozgást kaptak és személyes tapasztalatainak elmondásával az érdeklődést állandóan lekötötte. Órája valóságos élmény volt. Sohasem kicsinyes részletekre, leírásokra, rendszertani tömegismeretre fektette a fősúlyt, hanem a biológiai jelenségekre, a természet nagy összefüggéseire, a természet iránti fogékonyság felébresztésére és igazi jutalmat talált U A budapesti ág. h. ev. 1909/10. évi értesítőjében nyomtatásban megjelent.
