Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1936
15 Az 1897/98. tanévben Krenner József dr. egyetemi tanár keze alatt dolgozik eleinte, mint a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának gyakornoka, majd mint az ásványtani tanszék megbízott tanársegédje. 1898—1902-ig Mágócsy Dietz Sándor dr. egyetemi tanár mellett eleinte mint megbízott, majd oklevele birtokában, mint megválasztott tanársegéd működik a növénytani intézetben. Ebben az időben jelennek meg első tudományos közleményei és több budapesti iskolában tanít, mint óraadó, majd mint helyettes tanár. 1902. szeptemberében nevezték ki tanárnak a szekszárdi áll. főgimnáziumhoz. 1903-ban szerezte meg doktori diplomáját, s még ugyanabban az évben megválasztották a budapesti ág. h. ev. gimnázium rendes tanárává. Iskolánkban 33 évig működött, mint a természetrajz-földrajz tanára. Eátz László igazgatót gyengélkedése idején másfél évig helyettesítette igazgatói teendőiben és az 1913—14. tanév értesítője is az ő neve alatt jelent meg. Sok évi hűséges és odaadó szolgálataiért 1934-ben br. Radvánszky Albert egyetemes egyházi és iskolai felügyelőnk az igazgatói címmel tüntette ki. Az 1935—36. tanév végével nyugalomba vonult. Hálás volt tanítványai Sárkány Gyula festőművésszel megfestették iskolánk részére arcképét. Képe most is ott függ az igazgatói irodában, ahol az utóbbi időben oly sokat és szívesen tartózkodott. Nem is volt olyan a tanári kart, vagy az iskolai ügymenetet érintő fontosabb kérdés, amelyben a mindenkori igazgatók az ő higgadt, gazdag tapasztalatokon nyugvó és iskolánk szellemével annyira összeforrt tanácsait meg nem hallgatták volna, véleményét ki nem kérték volna. Az igazgató állandó helyettese volt. Készségesen feláldozta a nyári szünidőben a nyugalom, pihenés napjait, vezette az adminisztrációt és az iskolaépület karbantartását kitűnő gyakorlati érzékkel irányította. Lelkes szószólója volt az iskolai érdekeknek és a magyar egyháztanáesban, a közös képviselőtestületben, az iskola- bizottságban és a Simonyi bizottságban, ahol kartársai bizalmából több cikluson át, mint hivatalos kiküldött szerepelt, lelkesen küzdött a tanári munka megbecsülése és értékelése ügyében. Részt kért rendkívüli munkákban is, húsz éven át vezette az ifjúsági segélyegylet könyvtárát és tizenkét éven át volt az iskola tandíj- kezelője, s ebben a minőségben a szegénysorsú, érdemes tanulók igazi megértő barátja és lelkes támogatója. Tisztelet és szeretet övezte alakját. A tanári zöld asztal mellett felszólalásainak, megjegyzéseinek mindig értéke és súlya volt, amikor pedig a szünetekben a tanári szobában mutatkozott, a kollégák egész gyűrűje vette körül, élvezték lelkes előadását, szókimondó, talpraesett megjegyzéseit, jóízű humorát. Mindenkihez volt egy kedves szava, melegen érdeklődött minden iránt, a bajba
