Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1936
It képpen filozófiájában, úgy az életben is, ezért minden munkát komolyan vett. Munkaerejével sem kellett akkor még takarékoskodnia, itteni működése java férfikorára esik, a huszonhetedik és ötvenedik életév közé. Nagyszerűen bírta a munkát. Egykori kartársaitól hallottam, hogy a szűk tanári szobában — ez ma a Deák-téri épületben a leánygimnázium igazgatói irodája az előszobával — mások között szorongva, a körülötte folyó hangos társalgás zajában nyugodtan dolgozott filozófiai munkáin. Mint igazgatónak nem is volt külön irodája, csak íróasztala a tanári szobában, ami igen okos és üdvös berendezkedés volt, mivel az igazgató mindig ott volt a tanárok között, mindenről tudott, ami a testületben történik és nem eshetett abba a kísértésbe, hogy irodájában légmentesen elzárkózzék. Igaz, hogy akkor még nem kötötte le az igazgatót oly ijesztő tömegű irat kezelése, mint ma, ráért az iskola szellemi irányításával foglalkozni. Kemény igazgatónak mondták; rideg volt az arca, de meleg a szíve. A magánérintkezésben, ha felmelegedett, igen kedves tudott lenni. Azidőben a tanárok gyakran összeültek a fehér asztalnál tabáni zöld kocsmákban, az igazgató volt a borgazda. A tanárasszonyok havonta egyszer jöttek össze. Volt tanítványok közlése szerint szigorú tanár volt és indulatos; nem volt a drága, kedves, értsed: elnéző és gyenge tanár, szülők és nebulók kedvence. Nehezen lehetett követelményeinek megfelelni, szaktárgyai: a latin, görög, filozófia sem tartoztak a könnyebbek közé. A gyengébb tanulók nem mindig bírták követni az előadását, mert elvont fejtegetésekkel magas színvonalon mozogott, vagy talán nem is annyira az előadáson múlt, hanem tartalomban akart jobbat és többet nyújtani növendékeinek, mint a tankönyvek. Hátra van ezután még egy feladat: számbavenni Bőhm tizenkét évi igazgatásának az eredményeit, aminek legjobb módja lesz a gimnáziumi értesítők áttanulmányozása és nevezetesebb adataiknak felsorolása. Az 1884/85-i iskolai évben az egyházi elöljáróság a tanári testület tervezetének alapján elhatározta ifjúsági könyvtár felállítását, e célra nagyobb összeget szavazott meg s a jövőre rendszeres hozzájárulást ígért a könyvtár fejlesztésének költségeihez, abban a reményben, hogy az ifjúság nevelésére a magánolvasmányok valláserkölcsi irányban fognak hatni. Az 1886—87-i iskolai évben a tanári testület az igazgató által szerkesztett terjedelmes emlékiratot nyújtott be az egyházi elöljáróságnak, amelyben párhuzamos első osztály felállítását javasolja, hogy elejét vegyék a létszám apadásának a felső osztályokban. Az egyházi képviselőtestület elfogadta a javaslatot, annál is
