Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1936
12 inkább, mivel a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól hasonló értelemben felszólítást kapott, avval az indokolással azonban, hogy az első osztályban évek óta meghaladta a tanulók száma a törvényben meghatározott hatvanas létszámot. A következő iskolai évben annyi tanuló jelentkezett az első osztályba felvételre, hogy két osztályba sem voltak felvehetők, ami az iskolának már akkori jó hírét mutatja. Az 1889/90-i iskolai évben a tanári testület bevezette a „módszeres tanácskozmányokat“, melyeken megbeszélték a végzett tananyagot és didaktikai kérdéseket is tárgyaltak, így megállapítani igyekeztek a nyelvtanításban használandó egységes terminológiát. Az 1894/95-i iskolai évben a tanári testület a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter felhívására belépett az országos tanári nyugdíjalap kötelékébe, miután hosszas tárgyalásokra, melyeket Bőhm a helybeli ref. gimnázium tanári testületével együttesen három évvel azelőtt indított meg, az egyházi tanács vállalta az anyagi terheket. Az értesítőben a tanári testület meghatottan, szokatlanul meleg hangon mond köszönetét az egyházi tanácsnak ezért az intézkedésért, mely a tanárok saját és családjuk jövőjét biztosítja s új lendületet ad munkájuknak az annyi áldozatba került gimnázium színvonalának emelésére. Az államsegély 1893 óta volt napirenden. Az egyház nem bírta már a terheket, Burchard Bélaváry Konrád egyházi felügyelő, az autonómiát féltve, mégis ellenezte az államsegély igénybevételét, inkább adakozásokból kívánta a szükséges tőkét előteremteni s ő maga nagyobb összeget ajánlott föl a gimnáziumi alapra; miután azonban ez a nagylelkű kezdeményezés nem járt sikerrel, dr. Krá- lik Lajos iskolai felügyelő, Bőhm gyermekkori barátja, a minisztériummal oly szerződésben állapodott meg, amely szerint 18.000 forint évi államsegély ellenében az egyház bevezeti az állami tantervet és elfogadja öt rendes tanár miniszteri kinevezését. Ezt a szerződéstervezetet jóváhagyta az egyetemes egyházi gyűlés 1894 május 24-én, a teljes államsegély kiutalása azonban már nem esett Bőhm igazgatói működésének az idejére. 1896 február 11-én a Deák-téri iskolaépület dísztermében búcsú- ünnepre gyűltek össze a tanulók, tanárok, szülők, iskolafenntartó hatóság. Az egyház képviselőtestülete azzal adott kifejezést elismerésének a távozó igazgató iránt, hogy Ottó fiának, a nyolcadik osztály jeles tanulójának, akinek neve immár hősi halottaink emléktábláján van megörökítve, 1500 forintot juttatott főiskolai tanulmányaira. Amikor Bőhm Károlyt 1873-ban a gimnázium rendes tanárának megválasztották, éppen abban az évben állottak érettségi vizsgálatra az első nyolcadik osztály tanulói; amikor 1986-ban Bőhm Kolozsvárra távozott, az intézet részére biztosítva volt az állam-
