Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1936
7 ideálizmus belső dialektikáját; „a magyar tudomány mindenkori büszkesége“, hogy magyar tudós tisztázta e téren a fogalmakat.7) Bőhm maga nem remélte, hogy élő szemeivel lássa még műve hatását filozófiai irodalmunkra, hiszen nem írta azt „csillogó dísz- műnek a pillanatnyi meghallgatás számára“.8) Halála után hamar elfoglalta ottan az őt megillető méltó helyet, eszméi egyre inkább hódítanak. Más kérdés, hogy a társadalomban is mutatkozik-e hatásuk. Bőhm fanatikusan hirdette az ész uralmát és sürgette az intelligencia egyedül értékes voltának elismerését, mivel meggyőződése szerint a társadalom magasabbrendű átalakulása csak akkor lehetséges, ha az emberiség önmagát megérti és újra megbecsüli.9) Valljuk be, ennek ideje még nem érkezett el, sőt ma talán távolabb állunk az ész uralmától, mint valaha. Negyedszázad kevés időnek bizonyult ahhoz, hogy Bőhm gondolatai magyar földön jellemeket, társadalmi erkölcsöket alakítsanak, amikép mesterének, Kantnak a filozófiája sem máról holnapra fejlesztette ki a porosz kötelességérzetet. # A pedagógus Bőhm Károly szellemi arculatához szintúgy odatartozik az irodalmi munkásság, mint a filozófuséhoz. Ha nem is olyan nagyarányú az, mindenesetre jelentős és bennünket közelebb érdekel. 1882-ben báró Radvánszky Antal egyetemes egyházi felügyelő átiratban felszólította gimnáziumunk tanártestületét, hogy az egyetemes egyházi gyűlés által megállapított 1869. évi acsai tantervet hasonlítsa össze az újabb államival s véleményét terjessze egy később összehívandó egyetemes tanári gyűlés elé. „A budapesti ág. Mtv. ev. főgimnázium tanári testületének véleménye a gimnáziumi oktatás rendezése iránt“10) Bőhm Károly munkája, ebben új tantervet dolgozott ki s azt hasonlította össze az acsaival és az államival. Érdekelhet bennünket ez a több mint félszázéves tanterv különösen ma, amikor tanúi és áldozatai vagyunk folyton változó tantervi kísérleteknek. A részletek mellőzésével csak a gimnáziumi oktatás elvéről szóló rész főgondolatait emelem ki. A gimnáziumi oktatás nem a köznapi élet szükségleteinek szolgál, hanem azoknak a magasztos eszményeknek, melyek az emberiséget mindenkor áthatották. Főfeladata az értelmi erőnek oly mértékű kifejlesztése, hogy a tanuló önálló ítélésre tegyen szert, mely őt elsősorban az egyetemi tanulmányokra, azután pedig 7) Bőhm Károly r. t. emlékezete. Budapest, 1924. 7., 8., 9. 1. 8) Az ember és világa, 3. k. X. 1. 9) Bőhm Károly: Az értékelmélet feladata és alapproblémája. Budapest, 1900. 58. 1. 10) Az 1881/82-i értesítőben és különnyomatban is.
