Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1936
8 bármely tudományos munkásságra képesíti. Az értelmi erővel párhuzamosan kifejtenek az ifjú lélekben rejlő erkölcsi csírák, feléled az önállóan felismert ideálok iránti lelkesedés és képződik ez alapon az élet reális viszonyai között az önálló egyéniség, az erkölcsi jellem. A tananyag részleteit úgy kell megválogatni, hogy e kettős célra, az értelmi és erkölcsi erők kifejtésére, alkalmasak legyenek, s a gimnáziumi oktatás szellemi jellege, lelkesedés az ideálokért, áthassa őket. A gimnáziumi oktatás főcélja nem rendszeres ismeret nyújtása, hanem a tudományos lelkűiét megteremtése, melynek alkotó mozzanatai a tudomány alaptörvényeinek ismerete s az ideálizmus lelkes szeretető. A vallás, a történelem és az irodalmak tanítása mutatja be leghatásosabban a megvalósult ideálokat. A hamis és igaz eszmények felismeréséhez szükséges értelem és ítélés fejlesztését szolgálják a formai tudományok, a matematika, az ókori nyelvek grammatikája és syntaxisa; másfelől az eszközöket, melyekkel az eszmények megvalósíthatók, ismertetik a materiális tudományok, a földrajz, a természettudományok, továbbá a filozófiai propaedeutika mint a gimnáziumi oktatásnak betetőzője. Amennyiben pedig e célokat más emberekkel társulva kell elérnünk, annyiban szükséges az anyanyelvnek és más modern nyelveknek pontos ismerete és biztos kezelése. Bőhm tanterve példa arra, miképen lehet egy filozófiai gondolatot, az ideálizmus álláspontját, a nevelésben és oktatásban következetesen érvényesíteni. 1884-ben csekély módosítással elfogadta az egyetemes egyházi gyűlés s az 1884/85-i iskolai évben egyelőre átmeneti intézkedésekkel, a következő iskolai évben teljesen életbe lépett gimnáziumunkban és valamennyi evangélikus gimnáziumban és mindenütt meg is maradt az államsegély elfogadásáig. Szaktárgyainak, a filozófiának és a görög nyelvnek középiskolai tanításával foglalkozott még Bőhm tanulmányokban és tankönyvekben. „A formai logika reformjáról“xx) című tanulmányában kimutatja, hogy a skolasztikus logikának a geometriai alapja, a körökkel való bizonyítás, amelyet a magyar iskolák számára készült logikai kézikönyvek szinte kivétel nélkül bevettek, mindenképen elégtelen. A logikum és a mennyiség nem fedi egymást, a lelki élet bonyolult szerkezetében csak annak a kérdésnek van jogosultsága, hogy mit jelentenek a különböző lelki állapotok. A mennyiségi elv elégtelen voltát meggyőzően bizonyítja azután a fogalom, ítélet és következtetés tanában. Másik tanulmánya e körből: „A filozófiai propaedeutika magyar gimnáziumainkban“,12) Pontokba foglalt javaslatai: a gimn) Magyar philosophiai szemle. 1885. 257—87. 1. 12) Ugyanott 1887. 402—145. 1.
