Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1934
6 A KOZMIKUS SUGARAKRÓL. Székfoglaló értekezés. Valahányszor egy fizikai jelenségnél energia szabadul fel, ez az energia nem marad a térnek azon a helyén, ahol keletkezett, hanem tovaterjed onnan a tér más, távoleső helyére is. Bármilyen fajta: mechanikai, hő, fény, elektromágneses energia tovaterjedése két különböző módon történhetik; vagy úgy, hogy kisebb-nagyobb anyagi részek viszik magukkal az energiát, vagy úgy, hogy egy mozgási állapot az, amely valahonnan kiindulva egy más helyen megjelenik, anélkül, hogy egyúttal valami anyag is haladó mozgást végezne, mint pl. a víz felszínén kiterjedő hullámgyűrű. A tovaterjedés első módját anyagi természetű, a másodikat rezgés természetű sugárzásnak nevezhetjük. Mindkétféle sugárzásnak valóságos özönében élünk állandóan, de persze nem mindegyikről vehetünk tudomást közvetlenül, mert testünk nincs felszerelve olyan szervekkel, amelyekkel mind e sugárzásokat érzékelni tudnánk. Megfelelő érzékeny eszközökkel mindezeknek a sugaraknak — pl. az anyagi természetű katód, az alfa- és a béta-sugaraknak, valamint a rezgéstermészetű rádió;, hő-, fény-, Röntgen- és gammasugaraknak — tulajdonságait kísérleti fizikusok megvizsgálták, viselkedésük törvényeit megállapították. Hogy a kísérleti eredményeket egységesen lehessen áttekinteni, összefoglalni és megmagyarázni, az atomnak szerkezetére vonatkozó bizonyos feltevéseket kellett kigondolni. Ezek szerint az atom lényegében a Naprendszer kisebbített mása. így pl. a legegyszerűbb atomnak, a hidrogén-atomnak középpontjában egy pozitív elektromos töltésű parányi részecske van: a proton, a hidrogén-atom magva, tőle aránylag igen nagy távolságban kering egy negatív elektromos töltésű részecske: az elektron. Az összetettebb elemek atom- magva protonokból és körülbelül feleannyi elektronból épül fel és körülötte keringenek a mag fölös pozitív töltésével fogvatartott elektronok bizonyos meghatározott pályákon. A hélium atom mag- vát 4 proton és 2 elektron alkotja, a keringő elektronok száma is kettő. Az atom belsejében és a szomszédos atomok között az üresség éppen olyan nagy, mint az égitestek között, úgyhogy egy idegen részecske igen sok atomon keresztülszáguldhat — akárcsak
