Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1934

5

tői Gyulai Pálig majd minden költőnk mutatja a nyomait. Csak a legnagyobbakra hivatkozunk. Petőfi „zöld hajtókás sárgapity- kés közlegény“ korában a patrontáskájában hordta magával Horatius verseit és barátja, a vándorszínész Arany János esténként — mint maga mondja — „a színpadon lámpába gyertyafarkat kerese s elővéve az ócska zsebhorácot“.

Horatius büszke öntudattal írta oda ódái harmadik könyvének a végére, hogy „ércnél maradandóbb emléket emelt magának“. Az elmúlt két ezer év igazolta, hogy ez az öntudat jogos volt.

Remport Elek dr.