Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1934

HORATIUS.

Alighogy belép a kis fiú a középiskola kapuján, tágranyilt szeme a latin könyv első lapjain egy horatiusi szállóigével találkozik. Dulce et decorum pro patria móri. Édes és dicső a hazáért meghalni, hallja mindjárt az első órákon. A további osztályok folyamán sokszor találkozik még Horatius nevével s a nyolcadik év végén az ő könyvével a kezében vesz búcsút az iskola megszokott falaitól. Nyolc év latin tanulásának jutalma és öröme, hogy a nagy latin költő költészetét élvezheti. Ez a körülmény eléggé megindokolja, hogy most 2000 évvel születése után iskolai értesítők díszítsék magukat a költő nevével és iskolai ünnepélyek áldozzanak emlékének.

„Horatius olyan megtestesítője az általános emberinek, hogy minden korhoz annak kortársaként beszél s egyike ama kevésszámú régi íróknak, akik az irántuk való csodálatban a mai időben is minden nemzetet egyesítenek”, mondja róla a tudós. „A horatiusi zamat a világköltészet örök elemeihez tartozik azóta új és új ajkakon újmód színeződve”, jegyzi meg a költő (Babits). Ez a két értékelés mutatja, hogy milyen nagy az az örökség, amelyet a világ Horatiustól kapott. A római költészet reproduktív költészet. Legfőbb célja volt a görög irodalom kialakult műfajainak, szellemének, megteremtett formáinak minél tökéletesebb utánzása, s legnagyobb érdeme maradt, hogy ezeket a görög földön fakadt kincseket átmentette az itáliai félszigetre és tovább adta az európai kultúrának. A görög lírai költészet termékei jórészt elvesztek s ismeretlenek lennének, ha formáikat tökéletesen, eszméiket legalább töredékesen Horatius ránk nem hagyományozta volna. Hogy a görög lírai formák ma is élnek és kétezer év után is új, modern eszmék hordozói lehetnek, legnagyobb részben Horatius érdeme.

A tökéletes forma Horatiusnál értékes tartalommal telik meg. Első munkáiban, a Szatírákban egy nagy olvasottságú, a világot és ■az embereket jól ismerő, szellemes ember csevegéseit. nyújtja, „nevetve mondja meg az igazat“ és a tréfa leple alatt komoly mondanivalója van. Ódáiból a derűs életbölcseség sugárzik. Nem a hír, a kincs vagy a gazdagság a fontos, hanem a lelki megelégedés. Az „arany középszer“ ad nyugalmat. A csendes örömök, a meghitt barátság többet ér mindennél. Ne várjunk az élettől sokat, az idő elfut és a „sárga halál“ nem kímél sem szegényt, sem gazdagot.

(£ KÖNYV->) \ TAPASZ