Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1934
10 lak köré csavarodnak sebességük szerint kisebb-nagyobb sugarú körökben. így az egyenlítő vidékén, ahol az erővonalak vízszintesen haladnak, nem juthatnak le a Föld színére, csak a mágneses pólusok tájékán, ahol az erővonalak iránya függőleges. Azt lehetett tehát várni, hogy ha a kozmikus sugárzás elektromos töltésű részecskékből áll, erőssége függ a földrajzi szélességtől. A mérési eljárások tökéletesítése és a megfigyelések rendszeres végrehajtása nemrégiben igazolta, hogy a Föld mágneses terének megvan ez a hatása, amely kiváltképen a légkör magasabb rétegeiben érvényesül. Nyilvánvaló ebből, hogy a kozmikus sugárzásnak van olyan összetevője, amely elektromos töltésű anyagi részecskékből áll. Hogy ezek milyen előjelűek, azt a Wilson-féle ködkészülék segítségével határozták meg. A levegőben lebegő ionoknak az a sajátságuk van, hogy a levegő vízgőztartalma lehűléskor ezeken az ionokon sűrűsödik apró cseppekké. Ha tehát olyan levegőt, amelyen ionizáló sugár halad keresztül, egyeidejüleg lehűtünk, a sugár nyomán képződő ionokra rakódó parányi vízcseppek pontosan megmutatják a sugár útját a levegőben. Ez a Wilson-féle készülék működésének elve. Ilyen készülék segítségével lefényképezték a kozmikus sugarak pályáját erős mágneses térben és azt találták, hogy 200.000 millió eV energiájú részecskék is előfordulnak, továbbá, hogy szerepelnek köztük nemcsak az ismeretes negatív elektronok, hanem eddig ismeretlen, ugyanakkora, de pozitív töltésű részecskék is, amelyeket pozitronoknak neveztek el. Kiderült, hogy vannak köztük elektromosan semlegesek is: a neutronok. A sugarak útjába fémlemezt helyezve abból a pontból, ahol a sugár a lemezt éri, néha 15—20 ionizált pálya indul ki, amiből arra kellett következtetni, hogy ezek a sugarak nemcsak a keringő elektronokat szakítják le az atommagról, hanem magát az atommagot is szét tudják rombolni. Mindezek alapján kétségtelen, hogy annak a kozmikus sugárzásnak. amelyet itt a Földön megfigyelhetünk, vannak anyagi természetű összetevői, de eldöntetlen, hogy vájjon tisztán csak ilyenekből áll-e és hogy ezek-e az eredeti kozmikus sugarak, vagy pedig csak másodlagosak? Ugyanis vannak olyan elméleti eredmények, amelyek a kozmikus sugárzás rezgéstermészetét bizonyítják. Az elméleti fizika kiszámítja, hogy mennyi energia van összesűrítve egy-egy atom hidrogénben és héliumban és így azt is ki tudja számítani, hogy akkor, amikor négy atom hidrogén egyesül egy atom héliummá, mennyi energia szabadul fel és mekkora hullámhosszúságú rezgések alakjában. Az elméletileg kiszámított hullámhosszúság teljesen megegyezik az elnyelési kísérletek adataiból számított értékkel és a kozmikus sugárzás leglágyabb ösz- szetevőjének felel meg. Eszerint a kozmikus sugarak, mint igen
