Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1934
9 áthaladva ionizál, másodlagos sugárzást indít el, úgyhogy a számlálócsövek működését ezek a másodlagos sugarak okozhatják és emellett az eredeti kozmikus sugár lehet rezgéstermészetű is. Hogy melyik felfogás helyes, azt következőképen próbálták eldönteni: Két számlálócsövet helyeztek el egymás fölött nehány deciméter távolságban. Azt vették észre, hogy körülbelül minden ötödik áramlökés a két csőben egyszerre történik, koincidál. Ezt nyilván csakis olyan anyagi részecskék okozhatják, amelyek mindkét csövön áthaladtak. Ha most a két cső közé elnyelő anyagot helyezünk, a koincidenciák számának csökkennie kell és a csökkenés mértékéből meg lehet határozni, hogy a közbehelyezett anyag hogyan nyeli el a koincidenciát okozó sugárzást. Az eredmény az volt, hogy a koincidenciát okozó sugárzás elnyelése ugyanolyan mértékű, mint a légkör ionizációját okozó sugárzásé. Azonban más ismeretes sugaraknál a másodlagos sugarak általában nagyobb mértékben elnyelhetők, mint az eredetiek. Ha tehát az eddig ismert sugarak viselkedésére vonatkozó ismereteinket szabad kiterjesztenünk ezekre az új sugarakra, akkor azt kell következtetnünk, hogy a koincidenciát okozó sugarak maguk a kozmikus sugarak és így ezek anyagtermészetűek. Részletes vizsgálatok azt mutatták, hogy egy részük 2'5 m ólmon is áthatol. Ilyen anyagi részecske energiája legalább 5000 millió elektronvolt (eV), vagyis akkora, mint egy olyan elektroné, amely 5000 millió volt feszültségkülönbséget futott be szabadon. Ha egy elektron a városi egyenáramú 100 voltos vezeték negatív sarkáról szabadon eljutna a pozitív sarkára, 100 eV energiájú lenne. Ha nem szabadon, hanem pl. izzólámpa drótján át jut oda, akkor ezt az energiát leadja, a drót felmelegszik. Egy 100 wattos izzólámpa drótján kb. 6 trillió elektron áramlik át másodpercenként, miközben 600 trillió eV energiát ad le. Egy ilyen izzólámpa üzemben tartására tehát másodpercenként kb. egy tized billió kozmikus sugár energiájára volna szükség. Ez a számítás azt mutatja, hogy az a nagy szám, amellyel a kozmikus sugár energiáját kifejezzük, gyakorlati szempontból igen keveset jelent. Ezek a számlálócsöves kísérletek amellett szólnak, hogy a kozmikus sugarak anyagi természetűek. Viszont más jelenségekből tudjuk, hogy igen kis hullámhosszúságú rezgések ionizáció szempontjából úgy viselkedhetnek, mint nagy sebességű anyagi részecskék. De lényegesen különböző a viselkedésük mágneses erőtérben. A fizikusok természetesen már kezdettől fogva igyekeztek a kozmikus sugarakat ilyen szempontból is megvizsgálni, de előrelátható volt, hogy nagy energiájuk miatt csak igen erős, vagy ha gyengébb, akkor csak igen nagy kiterjedésű mágneses térnek lehet észrevehető hatása. Ilyen a Föld mágneses tere. Ha a Földhöz elektromos töltésű részecskék közelednek, akkor ezek az erővona-
