Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1931

4

hanem nemzetünk életének egyik legszomorúbb évében, az októberi forradalom küszöbén nyugalomba vonult, két és féllapnyi értesítőnkben két sorban búcsúzhattunk el tőle: „Szeptember 1.-én ment nyugdíjba Ulbrich Sándor érdemes kartársunk, iskolánknál töltött 36 évi lelkiismeretes tanári munkásság után.“

Lidércnyomás üli meg lelkünket ennek a szerencsétlen időszaknak felidézésével, de csakhamar szabadulunk a szorongó érzéstől, ha visszatekintünk kedves kartársunknak, a régi, jobb időkben eltöltött harmonikus életére és működésére.

Pályája kezdetén Batizfalvi István, Böhm Károly, Elischer József, Fröhlich Róbert, Góbi Imre, Lehr Albert, Pecz Vilmos, Ráth Arnold, Scholtz Ágost, Scholtz Albert, Wéber Rudolf voltak kartársai és irányítói. Ezeknek a jeleseknek a társaságában edződött igazi pedagógussá. Tanítványait eréllyel párosult atyai jóindulattal vezette az ismeretek megszerzésében. Mint természettudományosán gondolkozó tanár, az iskolát észfejlesztő és lélekformáló műhelynek tekintette és minden igyekezete odairányult, hogy tanítványainak előhaladását a szigorú ítéletek szülte zökkenők meg ne bénítsák. A legtöbb esetben gyengébb képességű tanítványaiból is sikerült neki a haladáshoz szükséges szikrát kicsiholni. Ez volt a tanítványok hálájának, tiszteletének, ragaszkodásának egyik titka.

Szerették, becsülték tantványai azért is, mert nagy olvasottsága révén, világos előadásait mindig érdekessé tudta tenni. Tanított a természetrajzon és földrajzon kívül vallást, magyar történetet, németet és 28 éven át, ugyancsak az alsó osztályokban számtant és mértani rajzot is. A számtant, mértant mindig szívesen tanította. Legnagyobb örömét mégis az állattan tanításában találta. Érezte, hogy a természetrajz tanára az élők világának ismertetésével tudja az előadótermet templommá varázsolni. A mikro- milliméterek világában csodálhatjuk leginkább a természet nagy- szerűségét, in minimis maxima és az egyszerűbb lények megismerése közben éppúgy, mint a szövevényes emberi szervezet tanulmányozása közben láthatjuk legjobban a nagy Alkotó minden- hatóságát. Értekezése is e tárgykörből való: „A táplálkozás mint a természet három országának physiologiai kapcsa.“ (1887/8.-iki értesítő 1—32. 1.) A természetrajzi szertár szűkös átalányának legnagyobb részét — kiváló érzékkel -— vagy a ma is legpraktikusabb Brendl-féle növényminták, vagy a ma is legjobb Pfurt- scheller-féle állattani anatómiai falitáblák beszerzésére fordította. Az állattani órákon, serdülő tanítványainak adott alkalomszerű, bizalmas felvilágosításaival pedig megelőzte korát.

A hálás tanítványok ezrei vitték magukkal az életbe tanításainak gyümölcseit és ha előkelő állásba jutottak, akkor sem feledkeztek meg érdemes tanárukról, sőt akárhányan mindvégig baráti ragaszkodással viseltettek iránta. Egy ilyen hálás tanít-