Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1931
ULBRICH SÁNDOR. A tanár hivatása szép, nagyon is szép, mert a jövendőt munkálja; a jövő nemzedék életének ad tartalmat, a jövő nemzedék működését termékenyíti meg. Ezért a magasztos hivatásért azonban ne várjon megfelelő elismerést, mert a jelennek élő, a jelen sorsát intéző nemzedék szemében -— volt tanítója már a múlté. A tanár sorsa a mi társadalmunkban hasonlatos a szülőkéhez. Gyermeki hálátlanságról mennyiszer hallhatunk, holott a szülő csak nagyritkán feledkezik meg gyermeke iránti kötelességéről. A tanítósors nem újkeletű, már olyan régi, hogy szinte közmondásos. Böhm Károly, intézetünk volt nagynevű igazgatója is e szavakkal üdvözli Ulbrich Sándort, az 1884/5.-i értesítőben rendes tanárrá történt megválasztása alkalmából: „őszinte szívvel kívánjuk: kísérje siker és a szívnek oly jól tevő s mégis ritkán jutó elismerés legfiatalabb tagtársunk működését.“ Aki belső hajlandóság, rátermettség nélkül, csupán kenyér- keresetből választja a nehéz tanári pályát, az hivatását jól betölteni nem tudja. A ranglétrát keresgélő, címekre szomjuhozó tanár pályája pedig — megérdemelt csalódásokkal van kirakva. Ulbrich Sándor, az iparos szülők gyermeke, már diák korában tanítgatta segítségre szoruló kisebb társait ; eközben fejlődő hajlamát követve választotta a tanári pályát. A természettudományok iránti szeretete családi vonás. Bátyja Ede, aki mint a tőzsde főtitkára, egészen más munkakörben tevékenykedett, mégis európai hírű lepidopterológus volt, kinek tudásáról és bőkezűségéről intézetünk természetra jzi szertára számára összeállított páratlan lepke- gyűjteménye tanúskodik. Ulbrich Sándornak, aki 1857-ben született Iglón, a budapesti tudományegyetemen 1881-ben a természetrajz-vegytanból már tanári oklevele van. Ebben az évben a budapesti evangélikus főgim- náziumnak próbaéves, 1882-ben megválasztott helyettes tanára. 1885-ben lesz rendes tanár, ekkor házasodik és nőül veszi Macher Honát. Házasságuk későbbi éveiben egy fiú és egy leány várva- várt születése tette teljessé családi boldogságukat. Megválasztásától fogva fáradhatatlanul szolgálta iskolánkban az oktatás és nevelés ügyét s mikor 1918-ban nemcsak intézetünk, I
