Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1931
10 óráról bejöttek, önkéntelenül is összekerültek a tanári szobában, s az egyik díványon üldögélve nap-nap után úgy el tudtak beszélgetni, ahogy csak fiatalkorban összemelegedett, együtt nevekedett, tartalmas lelkű barátok tudnak, kiknek egymás előtt nincs titkuk, illetve szívük minden titka közös. Insulanus-Szigethy Lajos, Briccius-Bereczky Sándor. Őseik írták így a nevüket latinul. Szigethy Lajos, előbb nyugalomba vonult társunk ajánlotta Bereczky Sándornak az alábbi kedves idézettel „Luther Lelke“ c. müvének első kötetét (legelső cikkében a két latin nevű dunántúli magyar a XVI. századba visszavetítve, járja be a lutheri helyeket). „Jó Briccius, ezt a könyvet Kinek írtam? Teneked. Ami kenn van, Te mind tudod És ami több, erezed. Jó öregem, már mi ketten A régiek maradunk : Jó magyarok, jó ,lutherek’ Holtig ez lesz jelszavunk, 1926. IX. 2. A jó Bricciusnak a vén Insulgnus.” A jó barátok egyike ugyan előbb ment nyugdíjba, az itt- maradottnak ülőhelyéhez azonban mi éppúgy oda járultunk azután is, mint mikor még kettejüktől hallhattunk régiekről; vagy Bereczky Sándor állt közibénk óraközi beszélgetésre. És nagy-nagy örömünkre körülállhatjuk mostanság is, mert közeli lakásáról csaknem naponta eljön szerető kartársai közé, úgy, mint nagy becsülésnek örvendő volt igazgatónk, Hittrich Ödön is. Exhortátori tisztét Bereczky Sándor ugyanazzal a szerető buzgósággal végezte elejétől végig, mint a tanárit. Még a városi iskolák vallástanára volt, ■— akkor a belmissziós munka nem volt még így kiépítve —, mikor az ő kezdeményezésére indultak meg a fővárosi tanulóifjúság részére évenként október 31-én rendezett reformációi emlékünnepélyek. A gimnáziumi ifjúság részére régen a Deák-téri iskolaépület nagytermében, 1905-től pedig a fasori templomban tartott Bereczky Sándor minden hónap első vasárnapján ifjúsági istentiszteleteket. 1898 óta, tehát 33 éven át, vezetgette be az ifjúságot a jótékonyság és felebaráti szeretet gyakorlásába az ő alapította gimnáziumi Ifjúsági Gyámintézetben. Érdemes volna összeszámítani azt az összeget, amellyel 33 év alatt szegény tanulókat segélyezett,
